passiflora edulis

helyi ido szerint tizenegy nullanyolc es nem jut eszembe mi a rendes neve a passion fruitnak es a labamat harapdalo szunyogok kikregetik a maradek almot is a szemembol a franc, nekik nem kell felkelni reggel, vagy nem kell annyit aludniuk minekisaz amig van egy csoppnyi erom az ejjeli aramkimaradas elott osszevalogatok par kepet, visszamenolegesen is, nem is kepeket fotokat ahogy az elobb vegigfutottam oket a kulso vincseszterrol es belemharapott egy egy zzzzzzzzzzzz is mondom letakarom a maradek bananos krumplipogacsat (viet-tocsni) egy zold muanyag kosarral az egerek ellen ejjelre mert nem kell betenni a hutobe, reggelre meg jo lesz meg egy keramia teaskanna csesze egy terito meg a repulogeprol es egy uvegpohar vannak az asztalon es csalodast kell okoznom akik emellett autentikus vietnami popzenere gondolnak ugyanis leonard cohen megy az itunes lejatszon hallkan, kivetelesen hideg van es visszamenoleges is mondom ezt ez elmult harom, nem negy napban haterozottan faztam, ami talan csak a tavalyi kambodzsai idokre emlekztetett a fahazban pontosan egy evvel ezelott mintha akkor is hideg lett volna es nappal meg nagyon meleg volt es sokszor keltunk fel koran reggel es a biciglik mindig megvoltak meg reggel is ami mint kesobb kiderult egyaltalan nem olyan nyilvanvalo mint ahogy az sem, hogy egyaltalan sikerul leevezni a teljes hosszt a vizifesztival evezosversenyen, de tavaly sikerult, iden nem tudom, csak olvastam Pnom Penben katasztrofa, de leeveztek a teljes hosszt es megint megharapott egy szunyog, a terdem meg sajog meg mindig amiert nem is tudtam elmenni tekerni reggel mar egy hete meg, hogy esik is majdnem minden nap mondom, a multkor kerekagyig ert a viz ugytekertem haza este mondom haza es most mar kell egy szandal mert a ket cipomben kihajtott a penesz es zoldben szaradnak az ablakracs kore tekerve a kilencvenkilenc szazalekos paratartalomban a fuzojuket kikopve nyelvuk logatva, lihegve a nappali nedves nehez melegben, esokabatbol pedig alapvetoen haromfajta van, abbol ketto sikeresen alkalmazhato kerekparon is: az egyik konyebb eccerhasznalos darab koroulbelul szazotven forint, zacskos kiszerelesben kizarolag babafurdokad orokke emlekezetes froccsontott pvc szineiben neha valamelyik pottyos, de ha esik ez nem szamit mert mindenhonnan esik, viszont konnyu benne tekerni es a taskat megvedi a tartos beomlestol, mig a masik ennek pont az ellenkezoje, csak sokaig tart mig az ember beleoltozik es korulbelul egy german nehezlovas katonara emlekeztet benne minden mozdulat minthogy a hozzatartozo nadragban nehez tekerni, viszont majdnem atombiztos am a gyors helyvaltoztatasra nem alkalmas oltozek es a hirtelen meglepetesszeru esot sem birja ami itt ugy jon, hogy eloszor csak gyanusan sotet van, ez becsapos a szurkuleti esoben amikor amugy is sotetedik es itt nincsen szaga, nem ugy mint otthon, hanem ez elso figyelmezteto loves utan ami mar elve celzott es jol iranyzott teljes golyozapor zudul a figyelmetlen jarokelo, kerekparos, motorkerekparos vagy paros, paratlan nyakaba minden oldalrol meg alulrol es a vizet egymasra is frocskolo motorosok kerekeirol ilyenkor oldalrol is es mostanaban meg arviz is hozzajon amiben a nadragszara a hajszalcsovesseg elmelete menten szivja fel a vizet a terdig az esokabat alatt is errol nincsen foto, nem is lesz, foleg amiota csak a filmes gep van es nincsen autofokusz nehez egykezbol fotot csinalni magamrol a masikban meg tartani a kormanyt es meg visszanezni sem tudom sikerult e csak valogatom most is amit mar a multkor telefenykepeztem tekercseket es meg nem tettem fel a webre, hogy majd egyszer, majd most, majd most megvan Chanh dây passiflora edulis!

rizsliszt

HTV, Vietnam

my global media in the living room

ketkereken

RMIT egyetem eleve saigon masik vege de ma eso nem volt szerencsere; reggel ritkan esik.
most latom eloszor ezt a bisziglis tarsasagot (45+), a kerekpar nem divat vietnamban. tizenot perccel elobb ertem ide, azota a bizronsagi or "nyugodt" arckifelyezeset bamulom- jobbhijan. abu dhabi-ban eleg volt hatkor felkelni, hogy a corniche-on napfelkelteben gyonyorkodve automentesen letekerhessek a velencei tora pestrol. ezidotajbanban pont 37 C volt ott. idefele tekerve a piacosok mint egy repulo cseszealjat, ugy bamultak ram a belvaroson hajnali fel otkor keresztulvagtazo turistara - mind hulye. azt hittem csinalok par fotot reggel, de meg sotet volt. kesobb meg a friss levego szarra effektezte a napfelkeltet valami furcsa sargasbarna fusttel.
emlekszem tavaly a legbosszantobb nem a meleg, hanem a bringautat tukorfenyesse varazsolo tenger felol az utra csapodo hajnali para volt, a nyolcoras napfelkelte 43 C igerete....
itt nincsen bringaut meg tengerpart. van viszont az osztottpalyas varosi elkerulo mar elkeszult 14 Km-es szakasza. pontban otkor megjelenik Mr Phong aki szelszmenedzser es szep, konnyu szenfekete bringaja van. kesobb hazafele elmondta hogy volt neki egy regi bianchi elotte, de azt eladta. a mamaja sose vett neki kerekpart amugy ez hat honapja van neki es valami francia marka ultegra szettel. ehez jon meg a bisziglis sityak, nadrag polo es kulacs nameg a "punpa". tizenoten szoktak reggelente kitekerni a meg feligkesz elkerulo (uj osztottpalyas 14 Km-es szakasza) feligkesz nyugati lehajtojaig es vissza. minden reggel, hetvegen is. mondjuk ezt azert nem vallalom be minden nap.
ma hatan jottunk ossze. a tobbi versenyzo is hasonloan elokelo felkeszultseggel indul; alapszett negyezer usadollar. a teherautok turelmesen nyomjak a dudat meg a festekanyagot a csoszogo napfelkeltebe. kell egy kesztyu azt mar erzem; hamar kicsapodik a para a csupasz kormanyon.
arra gondolok, itt annyira nem olcso a benzin. jo, nem annyira olcso mint az araboknal ahol az ivoviz araban mertek a benzin literet, de meg igy is feleannyi mint otthon. a motor statusszimbolum a kerekpar nemaz. meg egy ora es fel szoktam kelni. furdes, reggeli, fogmosas ilyenek. ha nincsen tojas a sarkon van egy neni aki amerikai akcentussal megy arany fogpotlassal beszeli az angolt es kabe ott alszik a mindig nyitva tarto uzlete elott es oneki van. van egy narancssarga ponyvaja is eso ellen meg hutoje. mas nemigen van itt. golyostoll meg bia 333....
most azon a hidon tekerunk epp at amit egy felig allami kezben tartott ingatlanfejleszteto ceg epitett par eve majd ettol megdicsoult a szocialista nep szemeben es azota hidpenzt szednek az autosoktol.
itt az ingatlanfejlesztoket a nevukrol meg lehet ismerni. kivetelesen nem mind nguyen, hanem a az investor szo valamerrol letort szele es a construction "con" toredekebol eloallitott mozaikszo (ezutobbi egyebkent franciaul bunkot jelent).
az elkerulo reggel hat elott kihalt teljesen, leszamitva a keresztbe szelo motorosforgalmat. ilyenkor nagy kurjongatasokkal vagjuk magunkat at rajtuk. ugy latszik a hangzavar keltesnek nagy hagyomanyai vannak erre. lattam egy TEDx eloadast par honapja, ahol egy fiatal srac arrol meselt, hogy a vietnami nep legyozhetetlen. igy megy ez.
miutan kivivtam egy kis elismerest az egysebesseggel vegigtekert reggelen, megalltunk egy kavera. ez a hivatalos reggeli sport vege. az "oregek" derekasan nyomtak vegig 35 km/h sebesseggel a tavot. par foto, majd mr phong-gal meg visszatekertunk a belvaroson keresztul a harmadik keruletbe. a vietnami ossznepi hobbi amugy a fotozas, de errol majd legkozelebb....

a reggeli tekeres a pedometeren:
http://www.gmap-pedometer.com/?r=4119474

es az allatok

amikor nincsen se kep se hang. az idoutazasban a legnehezebb az atallas. a fejem zug, rossz a kozerzetem, mintha be lennek lazasodva... de persze kutya bajom, csak szarra hutottek a buszt a hetvegen. egy nap utazas a fizikai terben es egy nap az idoben, Dalat. elvileg itt vannak az orok dalati bormezok, de csak eperfoldeket talaltunk... pontosabban foliasatrakat... egy borszakerto jobban tudja biztos az ilyet. vannak viszont igazi hegyek es allatok. hogy a keptol meg lett fosztva remelem csak atmenetileg a blog, gondoltam reagalok azokra a kedves hangogkra, akik tobb allatos kepet szerettek volna latni es bevezetem a "tag" sorozatba az "animal" cimszot. ha kiprobaljatok, erre kattintva megjelennek a regi szep kepek a csigarol, bekarol, gekkorol, pokanyorol... a regi baratok. meg majd az ujjak jonnek szepen, addig is turelem.
van egy utcai verekedest megorokito kepem, ezt nem "tagelem" ide be. vicces volna talan, de az allat (animal) pejorativ jelzo alkalmazasa az utcan osszeverekedo emberekre sok kerdest felvet bennem, megasziti - megahiszti. ahogy a napokban megfogalmaztuk bulcsuval, a "tomeg" egy specialis kozeget kepez, ami befolyik mindenhova. ez az aramlo emberviz befolyik mindenhova aztan visz mindent ami nicsen odakotozve (...)
nem tudom hol a hatar. hany szazalek az aki ebben a folyadekban a felszinen tud maradni. talan csak azok, aki az autobol (csatahajo meretre) kiszallva ordenare modon uvoltenek a balrol belekoccano vizmolekulaval (megis mire szamitott? otthon uvolcse apa...), vagy vannak akik uszva is fenn tudnak maradni.
van is ezzel kapcsolatban egy (rossz vagy nemistudomilyen) erzesem, egy gondolat, gyanitom nem vagyok ezzel egyedul. a varosban be kell kovetkezzen a katasztrofa. ez annyira nyilvanvalo, mint a nappal es az ejjel es hogy ezek ugyanabban a megszokott rendben kovetik egymast ujra es ujra. a katasztrofa szuksegszeruen termeszeti csapas kovetkezmenye (kovetkezmeny az emberi mulandosag blah blah). az ember elfelejti a veszely kozelsegenek az erzeset az urbanus kornyezetben es megfeletkezik arrol, mennyire egyedul van a vilagban. jollehet arra szamit nincsen egyedul, de a dolgok korulotte alaposan megvaltoztak. nem azert mert a kornyezete valtozik, hanem mert o maga valtozik, o maga a kornyezet is egyben. ugy tavolodik el, hogy megis ugy erzi nincsen egyedul es akkor bekovetkezik a katasztrofa. mindenki elore el nem tervezett modon egyedul hal meg a termeszeti csapasban. nem azert mert ez a "csapas" elvalasztja az embereket, hanem mert addigra el vannak valasztva, fel vannak keszulve. tobbe mar nem azon gondolkodnak, hogyan mentsek meg egymast hanem azon, hogyan menekuljenek meg egymason attaposva, hogyan mentsek meg sajat epseguket elpusztitva egymast es magukat is, ezzel eloidezve a "valodi" katasztrofat amiben mindenki egyedul hal meg.

ezt a kepet ide

http://facsipesz.blogspot.com/2010/07/muine-ados-maradtam-ezzel-bejegyzessel.html

bejegyzeshez kicsit megkesve, de lett...

46

volt már kajamaradékos kép eddig is....kozépen az úgynevezett dobozhal (maradványai) fenn egy néhai roston tintahal, a rizsestál mint rendesen. a dobozhal (box fish) azon mazochista halfajták közé tartozik ami magatól felveszi a konzervdoboz formát. asszem ez igy nem jó. elölről.

volt már kajamaradékos kép eddig is. az eső vizszintesen verte szét az egyenletes motorzúgást a Le Van Sy úton. na meg a szivattyúk. a reneteg útfelbontás miatt már assem tudom merre vannak az ékezetes betüóö9űk. ez meglett. vagy el kell felejteni öüóőket. visszakapcsolok, ez kiesett, a masikat nem is nezem meg most, mar regen nem is neztem... vagy csak magamat alltatom ezzel. sikerult belenyulnom a szemembe a vietnami kremes kezemmel. a mentolos fahej valszeg erre nem jo ugy latszik, pont. 12:21

az etterem tele van kepernyokkel. megszamoltam, nyolc. nyolcat latok, ebbol ketton csak reklam megy. ebbol van meg eldugva valahol, de minden sarokra nem latok ra innen. benn van egy nagyobb vaszon is, arra is vetitenek egy filmet. mindegyiken mas film fut, mindenfele fajta. mi kinn ulunk a teraszon. a mosdo fele menet belatni a studioszobaba, ami egy eleg komoly kis multi media hely, mindenfele konzolokkal, csavaros, gombos kutyukkel, ilyesmik. delben rendszerint verengzos filmek mennek, nem tudom mifele koncepcionalis dontes szerint.... van kosztumos, jovobe, multba, jelenbe utazo, akcio, eroszak (legnyilvanvalobb a feldarabolos, megkinzos, vagy a kardosharcoskaszabolos filmek) ezekbol dol a ver meg a legnagyobb kivetiton is. finoman illeszkedik a helyi etkezesi szokasokhoz asszem. az etkezes amugy is egy kozossegi elmeny es mint olyan, nem valogat eszkozokben. tegnap este a pincer kihozott a szomszed asztalhoz egy osszekotozott szaju kameleont. szep nagy peldany, a szaja hegyen csungo cernamasnitol a farka vegeig vagy hetven centis lehetett, szep zold. itt a hullok elfogyasztasanak ritualis modja, hogy a lecsapolt vert elotte megisszak tisztan, vagy Hanoi vodkaba kavarva. a rizsbol keszult szesz amugy is hatareset mint emberi fogyasztasra alkalmas elemiszeripari mellektermek. ezek a kis veres froccsok nem hoztak meg a kedvem.... (neha egy ket mesefilm is belekerul a repertoarba).

kedvenc kepem, amikor a regimentnyi hosztessz (itt a pincereken kivul, van olyan hogy hosztessz is es nekunk kijutott a teraszon egy teraszmenedzser is) mogott a kivetiton epp a halatusajat vivja egy felig kivegzet, agyonlott, megcsonkitott, emberi alak es a holgyek, akik meglehetosen szemrevaloak mosolyogva kinaljak hellyel a frissen erkezo vendegeket.

ebed utan szieszta. itt is, a fonott szekeben hatra, oldalra dolve a szakado esotol a terszra szegezve; allitolag nem tart tovabb mint otven perc.

meg a papaya

ezzel a bejegyzessel

muine

ados maradtam ezzel a bejegyzessel. akartam valami kis kepet feltolteni ide. az ekezetek kicsit lemaradnak asszem.... ne zavarjon nagyon.

igy kezdtem negy hete ha jol emlekszem: fekszem az agyon a hasamon, ahhoz hogy megertsunk dolgokat hason kell fekudni neha, arccal elore, lusta vagyok elforditani a fejem - a lustasag az egyik legnagyobb fobun - a legkondi taviranyitoja a jobb felemen de nem latom innen; zavar a hideg de nem probalom megmozditani a kezem most, hogy a virtualis kapcsolat megtort szemelyem a fizikai pusztulas utjara lepett pont.

maskor pedig lementunk Cần Thơ-be ahol megmutatta a katona temetoben fivere sirjat. a hosszu sorokban letett nevtelen kovek kozt megmondta neki a lato, melyikben van. fiatal volt nagyon azt meselte meg rola. utkozben megaltunk es ugy lattam vett neki gyumolcsot, gyertyat, inget... most alaposabban megneztem a csomagot ahogy kibontotta. egy lapos kartontalca, celofannal bevonva, benne egy preparalt ferfiing (egy oszehajtogatott ruhadarab masa), papirpaucs, papircigisdoboz papirongyujtoval, papirmase es papirmasni, papirpenz (kopi) papiraranyrudak, papirajfon es papirkvarcora, csakhogy mindez jol egjen majd. az ajandekaldozatok bemutatasa (meggyujtunk rengeteg fustolot is es minden kornyezo emlekkohoz leszurunk egyet egyet, biztos ami biztos...)

arccal fekszem kezeim szetterulve melettem a lepedon ketoldalt. en is bemutatok sajataldozatot. hason fekve lehet megerteni dolgokat, nem mozdulok. arcom belefurom a lepedobe. azt mondta, most mar emlekszem, hogy a voros haju no meg fog olni. almoskonyv szerint meg sokaig fogok elni (remelem az a voros is olvassa). fazom, ahogy a termoszbol a labamra omlik a hideg szaraz levego, lusta vagok atnyulni a tavkapcsoloig....a lustasag az egyik legnagyobb bun. es az u betunel kettehasadt a fejem. mielott kettehasadt volna ereztem, hogy a jobb szemem mogott valami ki akar jonni belole es teljes erovel nekifeszulve probalja a szemgolyot eltavolitva utat torni maganak (amit en a teljes erombol osszeszoritott szemhelyammal probalok megakadaluozni). az arcomon minden izom felfele huzodik es kilatszanak a felso inyekbe kapaszkodo metszofogaim is. itt elol koztuk kis res van, ami hatrebb bizony megbosszulja magat. a fajdalom kis szuneteiben elenged egy vizcsepp a szemem sarkabol (...) eme tunodest arra hasznalom, hogy lekapcsolom vegre a muszelet. mit csinal ez a rengeteg hangya polcomon?

a kekruhas no ma este is a jardaszegelyen eteti a kisfiut. kek ruhaban; innen tudom, hogy ugyano. azt hallotta, hogy a szen dioxid segiti az emesztest talan vagy hamarabb bealszik tole az a gyerek. haromcentire mennek el mellettuk a jardan a motorosok aki az utfelbontas miatt most a jardat orzik a nap huszonnegy orajaban, meg a kilometereket.

hetfo reggel all a viz a szobaban, valamitol leolvadt a termosz a falon. az agyra allva rangatom magamra a cuccaim es a hetveget megtoldjuk egy reggelivel a bobby's-ban, tejhabsziv, ilyenek. a tengerparton sterilre szivott tudonk most mint a szivacs issza be magaba a szenporral kevert levegot (mar kezdett nagyon gazdasagtalanul mukodni). te meg ha telen jossz, persze az is jo. most jo az ido, akkor kicsit melegebb meg a szaraz meleg.

patika

patika

"ceruus unicolor"

ágyaspálesz

csont

Csont by krist_k

szezonja

saigonban kétféle tolatójelzés van: a lambada és a hullapelyhes-fehérhó. ez utóbbit legtöbbször most pünkösdkor hallottam az utcán lenn tekergő-kregetődző apróságoktól, mikor volt valami ünnepük a buddhistáknak is vagy a konfucionistáknak, vagy nem tudom... de tele volt zászlózva az utca lótuszban ülő kövér szentekkel. a felbontott utcából egész nap szívttyúzták három helyen a büdös lét és vissza, vissza az utcai csatornába mint egy soha véget nem érő szarfolyam. fekete, lassan ömlő csatorna bele a saigon folyóba. csak a munkagépek tolatnak most a Lê Văn Sỹ úton. meg a rengeteg motorkerékpár. a másik büdös folyam. a büdösben a hídon nők rambutant árulnak... hazafelé már nem érezzük annyira, veszünk belőle és elrágcsáljuk a magjával, mint a sárgabarackmag. de ha ide ismerkedsz, előtte formalinba, vagy valami fomaldehides oldatba esetleg acetonos kád pár órára nem lesz gond. várja a híd a munszunesőt ide nagyon. itt is vesztegelnek a munkagépek a csatornaparton. állítólag a vállalkozó lelépett és itthagyta a sárga hernyótalpas lényeket szúnyoglárvákat legelni a posványban. az esővárásra találtunk trükköket; a héten voltunk táncolni is de ma kizárólag sörrel (saigon) vártunk és izzadtunk a fröccsöntött székekhez tapadva. a reggeli pára ma egy egésznapos napsütésben szerteoszlott, korántsem éreztem annyira kellemetlennek a meleget. a naplemente az a kellemetlen ilyen időben, főleg ha a folyadékháztartás borul. na ez velünk nem fordulhat elő. a nyáriszünet előtti utolsó péntek. a pissoire felett kilátni a szomszéd állami álltalános iskola udvarára ahol hangosbemondóba beszélnek minden órán a gyerekekkel. most népünnepély indokolja, zászlónak tisztelegj. lobogók, lufik, ilyenek... énekelnek mellé. a mi udvaronkun bezzeg most a pártaggáavatás második napja és az udvaron magasan a dekor. most nézem mennyi ilyen zöld süngyümölcs van ezeken a fákon. szép sárga a belselyük, majd megesszük együtt a többiekkel hacsak haza nem viszi valaki ezeket. de télleg rengeteg van, minden fának a törzséből, mint egy parazita nő ki ez a tüskés dinnye és ráadásul itt van a szezonja :)

nagyváros

(ez itt a kép helye)

ma hazafelé pont a fejünk felett felrobbant egy villamoskábel. nagy hanggal, sebbel, lobbal mi meg épp alatta sétáltunk Bulcsúval. éreztem ahogy a szikrák a fejemre hullanak, egy ideig vadul söpörgetni kezdtem a ruhám, a hajam, és rést céloztunk a szembejövő motoráradatban. este volt, szépen világított az égő felső vezeték. a statisztikai valószínűsége annak, hogy a legközelebb télleg a fejünre szakad ezután nagyon kicsi volna, ha nem lépten nyomon a félig leszakadó kábelek alatt kellene járkálni. az utcán pár hely elsötétült, nehéz lenne kibogózni valójában melyik vezetékhez mi tartozik. ilyesmiken gondolkodtam amikor majdnem túlszaldtunk a non-stopon, az egyetlen elárusítóhelyen, ahol lehet barna sört kapni. egyszerre értünk a boltba az áramszünettel, mert pont ez is úgy tűnik rajta volt. erre az esetre mindig van egy elemlámpa a felkészült eladóknál és előkotortuk a hűtőből; és ennyi.

nehéz nap...megállt az idő. a neonfényben úszó kékfalú alulbútorozott helyiségben félmeztelen rendőr nézeget valami fényképes színes kartonféléket, mellete a telefon. a falon csak valami papírfecnik és vöröszászló, minden kopott - koszos; a másika földön alszik. üveg nincsen sem függöny, belátni az utcáról, melletük páran pinpongoznak a motorkerépár tárolóban. nem tanultunk soha vietnámról, igaz? nem emlékszem. mekongvidék, teraszos, vagy öntözéses meg délkeletázsiai kultúrák. nyugatabbra a khmer birodalom erre valahol felette kína. még több motorkerékpár az utcán, ötmillió (a saigoni népesség fele). a sörre az van irva: saigon - itt konzervatív. a modern városi ember heinekent iszik gondolom azért mert azon van vörös csillag. vidám ünnepség az udvaron olyan kiszgyűlés. a cégnél páran beléphetnek a pártba jövőre; svédasztal, a lányoknak cukros szötyi, fiúknak sör (heineken) kitűzőt mindenki kap, mi is kértünk egyet. megnéztünk pár utcát, házat a belső kerületekben. gondoltuk esni fog és felkészültünk rá, hogy olyan helyre megyünk, ahol bármikor be lehet ugrani egy bármire, csak ne ázunk meg. a harmadik, ötödik és a tizedik kerületek bármelyike alkalmas lehet erre... sokat lehet menni, menni még ha nem is erre találták ki ezt a várost. a járdán lépten nyomon kerülgetjük a kipakolt asztalokat, sütőket parkoló motorokat és rögtönzött motorszerelőket, folyton leterelődve az úttestre le s fel a rézsűsen kiépített magas járdaszegélyen. ahol nem áll senki, ott van egy fa. szép magastörzsű egyenes trópusi fák, hatalmas nagyok. a házak körülnövik őket de a lombokig ritkán érnek el. az étterem, ahol leültünk az is a járdán van félig és grill. felettünk vezeték, erősen be van borulva, esnie kellene és úgy tippeltük ma már fog...egész héten tippelünk. de jó leülni mert rohadtul ezt érzem eltévedtünk. ha saigonban vagy csak a jó megérzésedre hagyatkozz; egy igazán jó megérzést csak egy másik tud kilőni ebben a dzsungelben.

esti önarckép kanállal

szárnyas II.

az interkontinentális járatok hatalmas nagyok. a székek három hosszú sorban vannak és a középsőben hat az ablakoknál két-két fotelszerű nagy ülésekkel meg tévé. az interaktív módban filmek, rádiócsatornák közt tudsz választani és rengeteg adat a repülőgép és a repülés paramétereiről, az induló városról és a célországról.

ez a gép egy kicsit más volt. nem az volt az érzésem, hogy nagy inkább, hogy kényelmes. bár az ülések közt szűk volt a hely, de volt benne mosógép. olyan elöltöltős fajta és ott volt a tábla alatt, ami három nyelven hirdette, hogy az életmentő mellény az ülés alatti dobozban található. hát ez kurvajó. vicces, hogy kimosom a cuccaim az út alatt. de miért ne? kétszer hatórás repülőút közben ez itt majd szépen elpörög előttem. a plexiajtó közepén egy forgtaható kapcsoló, rajta számok, sammi papír, semmi csak egy gomb még. gondolom ez is olyan a mint a mosdóban a fogkefe, hogy benne van a fogkrém. bekapcsolom és nézem, ahogy lassan feltöltődik vizzel a plexiajtó mögötti tér. hirtelen az jutott az eszembe, hogy most beledobtam mindent, de nem tudom hány fokon mos ez a cucc. a gombon szám: 17. meg betűk, A,B,N... mintha lenne egy ezzel párhúzamos skála is... elindul. van benne egy piros meg egy fehér, na fasza. azért jó lenne ha nem hetven fokban mosná ezeket össze. tekerek a gombon. furcsamód, ahogy ellenkező irányba tekerem mint ahogy a mosás ment, mintha a forgódob iránya is megváltozna. hülyeség! nem nem, az nehéz lenne tekernem. most vissza, de erre meg elindulnak a másik skálán a betűk és számok és a programkapcsoló nagy kattanással vált felettük. enn: itt megáll. a furcsa tárcsa felett fekete kijelző, eddig nem is vettem észre, hogy ott van. most zöld ledfelirat fut rajta: "ön leállította a programot. a repülőgép kényszerleszállást hajt végre. kérjen várjon a kezelőre, amig a hibát kijavítjuk!" aztakurva. nem mentünk még sokat pedig. ez volt az első ami átvillant az agyamon.

a repülőgép érezhetően süllyed. feltolom a napellenzőt, a kinti nyári fény betoldul az utasfülkébe és teljes homályba borítja a mosógép kijelzőjét a kontraszt. a pilóta bejelentkezik és ő is elmondja a hírt és elnézést kér minden kedves utastól kihangsúlyozva, hogy a váratlan manővert egy mosógép meghibásodása okozta de amúgy is van egy két adminisztrációs munka amit meg kell csinálnia mindenképp, úgyhogy leszállás következik.

mintha autópályán szállnánk le, vagy mezőre. balra jobbra billeg, instabil. sehol egy stewardess? nincsen pánik, valahol pedig landlunk ami leginkább egy vasúti pályaudvarra hasonlít még a hetvenes években. úgy döntöttem előbb a gépben várok. a körülöttem lévő emberek sorra állnak fel és tolulnak a kijáratok felé pániknak egy csekély jelét sem mutatva.... inkább közöny. csak úgy leugrálnak az ajtóból a "peronra". elég alacsonynak tűnik, egy idősebb néninek aki hangosan valami lépcsőfélét követelt küszöbön űlve, segítek. asszem én is leugrom ez itt hoszabb lesz.

a rövid peron egy lepukkant kívülről bádoglemezzel borított épüleben végződik. a valamikori sárga vakolt téglafalakat belül szinte teljesen beborítják a régi hirdetésmaradványok foszlányai. a legujabb is már vagy harmincévesnek néz ki és foltokban elfeketedett a vasúti levegő rozsdás kormos levegőjétől. csak menetrenden kutatú ujjak fényesítettek ki sávokat a kiragasztott hirdetményekből. tök jó lenne enni valamit, találni egy büfét. körbenézek és egy rámpát látok aminek a végén egy sárgásbarna műanyag lambériával körbeburkolt bódé vágja el a fel és lejutást kábé a hármonegyedén. az ízléstelen felületen egy hatvanszor hatvanas nyílás ami valszeg a büfé lehet. a könyöklő fóliázott rétegeltlemez tákolmány, rajta pár barna és zöld üveg, az aljukban még párolog némi sör. a földön is van belőlük pár. hát ezt nem hiszem el: kőbányai. fennhagytam a tárcám. sietős léptekkel visszafordulok a leszállópálya felé. a gépről falusi emberek egy csoportja kapaszkodik éppen le egyesével, egymást segítve. megpróbálok ügyes muzdulattal felrugaszkodni és benn vagyok az utastérben. "itt újra a pilóta beszél...". hallom, hogy bemondja a nevem és megkér hogy a pilótafülkéhez "fáradjak". azt hiszem észrevették, hogy az én mosógépemmel volt a baj.... az előtérből hangfoszlányok szűrődnek ki. de magyarul? a pilóta neve furcsán "magyaros" hangzású volt, de légiutas kisérőt nem gondoltam volna. ugye mintha nem is láttam volna egész úton stewardess-t....

a pilóta ötvenes férfi, furcsa fehér ruhába mintha hajóstiszt volna a lezárt vészkijárati ajtónak vetve kissé meggörnyedve a géptest befelé hajló fala alatt szinte megvető arcal mondta, ő tudja, hogy nem a mosógép volt a baj; hoppá. hanem mi? a stewardess mellette előbbre lépett. az egyenruha alatt fehér harisnyát hord, valószínűleg ez is szolgálati szabályzat. sokkal inkább a fehér felsőruha a furcsa rajta, mintha ő is ugyanannak a hajónak a személyzete volna. mintha mondani akarna valami, de az elsőtiszt félbeszakítja az újjával és felém fordul, hogy én ne magyarázkodjak (meg sem mukkantam). a szemem most balra jobbra játszmázik a két fura alakon akik közt lassan egy satuban érzem magam. most mintha magasabbak is lennének legalább egy fejjel mindketten. tudja, hogy a papírmunkák csak indok volt, valójában a mosógép miatt a szálltunk le de jobb lesz ha elmondom mit csináltam vele, mert ennek valami más oka van nem a mosás. még mindig nem tudom mire célzott.... pénzt akar látszott rajta. hatezer - közölte. mi van?? miért kell fizetnem nekem az ő szaros elbaszott mosógépükért? az emberek a másik bejáraton lassan szivárogtak vissza az utastérbe de senki nem figyelt fel erre a közjátékra annak ellenére, hogy a pilóta erősebben megnyomta hogy "hatezer". én úgy éreztem, kiabál velem. próbáltam kissé kihátrálni a fehérruhás csaj és az orvosi ruhába öltözött repülőstiszt elöl de az hangosan folytatta, hogy ha nem akarok fizetni, akkor elveszi a ruhámiat... atyaég, amit most mostam volna. vagy mit, a melyiket? amelyik a csomagtérben van? felnézek, a férfi ruháján nincsenek rangjelzések. a csaj az az ápolónőnek öltözött picsa, most meg felemeli a kezét és kiabál "akkor összezsugorítom!" magasan a levegőbe lendített öklében valami fecskendőnek látszó tárgy van...Neeem!!

connections

Künstlerhaus Dortmund

more photos on FLICKR

bükkben

még több képek itt...

The Life of the Nymphs / Memento Mori III.

Ez lesz ma a program:

Gödör performance fesztivál hétkor, majd átvágtázni a soroksári útra, ahol egy kis zajos indusztriális este kerekedik május 1 alkalmával. a gödörben négy lány fogja előadni Hód Adrienn koncepcióját. itt egy link ehhez

...a Soroksári úton:

21.00 - Kapunyitás
21.15 - Film: 9
23.00 - Krist_K
23.30 - LivinTotem
0.15 - Entrópia Architektúra
1.30 - zenei levezetés reggelig
VJ: Bios

Kisterem:
21.00 - 23.00 - paraMENTAL electORGANs
23.00 - DamiLaja
23.30 - Fahnentreager
0.30 - Davina
1.30 - Rivetril2.30 – Bolha
3.30 - Davina vs. DamiLaja

Soroksári út 160 (GYÁR)

critical mass 2010

bringa emelés

ez meg itt épp fotózom az index fotóst

next upgrade in may

xrc most küldte el azt a plakáttervet. kettős helyszín, pécs-dortmund. ha a nagy hamuisten is úgy akarja, akkor május tizedikén már az első hangpróbát csináljuk dortmundban. az uj zajok ott most nem lesznek, de lesz gitár meg elektronika meg jó kedv. az előadás május 12 este 8:00. talán még többet írok erről még ide az előadás után, de akkor már saigonból. addig is pár dolog adalékul ehhez:

open systems

UPGRADE 2

kiegeszitesul:

tanc - Marcella Ruiz Quintero

helyszin - Künstlerhaus (Do)

künstlerhause dortmund

...egy turista

egy bájszikl

... egy turista

pestilom

a piszkozatok kozt talaltam meg ezt a bejegyzest. nem tudtam ide irni akkor semmit sem, csak elmentettem a kepet mert megtetszett. szeretem ez a falon maszo noalakot, aki osszegyujti a varos minden lim-lomjat a hosszu sallal a kezeben. rogton benne van egy a szemetdomb tetejen vergodo emberalak is... vagy lehet hogy az emberalakot akarja megmentni az ot ellepo szemettol. a szines ujsag cimlapjan a szoke no figyeli az esemenyeket a fejlemenyeket... amugy nem tunik komolynak a szemetdomb. mintha egy szindarab kellekei lennenek. a valodi szemetet a jelenetbe merevedett szoboralakok teszik szimpadiassa nekem.
ma nem sikerult beszelnem. a lassan felhomalyba burkolozo kert millio ledizzoi sarga tejutmintat rajzolnak a tropusi fak lombkoronai koze. amugy a szmogra ratelepszik a munszun vizzelteli nehezen fogyaszthato levegoje. akarcsak a nehezen emesztheto es kimondhatatlan nevu izfokozoval mergezett vietnami konyha, olyan ez a nap is. az egyetlen hely, ahol legalabb nyoc nyilvanos PC van egy "highland coffee" nevre keresztelt uzletlanc kertipavilon szeru darabja, kozel a belvaroshoz a pasteur utcahoz es egy "grill garden" nevu egesz jo kis helyhez. ma mar szeptember ketto, kettoezertiz. a kep meg aprilisban keszult, amikor legutobb arra jartam. sokmindent hoztam magammal egy kisebb borondben. lassan mindent kivettem belole, meg az agy melle van tamsztva azota talan nem is hasznaltam. egy ket dolgot nem talaltam meg, de talan a lenyeges dolgok elokerultek. letettem sorba mindet a szoba fala menten; lajstrom. azon gondolkoztam vajon mi kell ezekbol a menekulesi terv szerint. a jo oreg feladvany jotott az eszembe, hogy mit vinnel magaddal egy lakatlan szigetre. fogkefe. az nincsen itt... illetve ketto is van a furdoszobaban az egyik dobozban, egy zold (meg mindig). de nem jo a lakatlan sziget analogia. a menekulesi terv a szo szerinti ertelmezesben kiuritesi terv, vakumkepzes mi tobb ures ter kialakitasa... stb. a mellettem ulo pasas latin akcentussal magyaraz valamit az egyik felszolgalo lanynak vietnami nyelven. tegnap pont az jutott az eszembe, hogy elkezdtem spanyolt is meg franciat is tanulni, de nem lett ebbol semmi egyenlore. eppen eleg nehez most befogadni a vietnamit.
tehat a kiuritesi terv szerint egy adott jelre azt a helyet ahol eddig tartozkodtam uresse kell tenni (altalam). a kiurites koret (mondjuk ugy, a fizikai hatarait) boviteni kell aszerint, hogy milyen jellegu veszely fenyegeti szemelyemet abban az esetben, ha a kiurites elmarad. ha a kiuritesi terv jo, akkor ra hagyatkozhatom nyugodtan. ha azt kovetem akkor a folyamat biztonsagosan fog vegbemenni fuggetlenul a kor nagysagatol es a veszely jellegetol. azt hiszem telezabaltam magam szusival. de a kiurites meg erre is ervenyes. a legszukebb belsu kor szintjen, vagy a sejtek, atomok!
moderato - az ures (kiuresedett) szocialis ter jelensege. X osszecsomagolt egy adott jelre es a tokeletes ures teret tudta maga mogott a kovetkezo idopillanatban. sokmindent vitt magaval egy kisebb borondben...

balkony

ma lemerült a fényképezőgépem, mielőtt igazából neki kezdtem volna fotózni. ez a kép még a mai nap első sugaraira készűlt az erkélyről. tovább nem jutottam el. most olyan adaptert keresek a töltőhöz, ami jó idehaza. egyenlőre a választék azt mutatja, hogy a magyar kereskedelem arra van felkészülve, ha valaki a hazai csatlakozóját szertné külföldön használni (pedig a világon bárhol lehet adaptert venni fillérekért) arra pedig nem, ha valaki külföldi szabványú csatlakozót szeretne idehaza használni. hát nem egy turistabarát ország ez nem titok...

pedig pont arra gondltam ma milyen szép a város ebben a korai napsütésben. ki lehet ülni végre egy-két tea mellett megbeszélni milyen jó kis élet van még itt.

a pedálról hazafelé leszakadt a heveder, még van tartalékba egy pár. közben gondolkodom a megoldáson. van egy képlet ami több változós és sok ismeretlenes. ezek a sok ismeretlenek beszélnek hozzám, néha kávéznak velem, odaülnek mellém, eltávolodnak tőlem, ír, nem ír satöbbi. meg a változó. minden változó de kalibrálható. még ha azt is gondolom, hogy a változás bizonytalan, ha a változás a kezünkben van akkor koordinálható. lement a nap közben, kicsit hideg még ez a szürkületi zóna. a madarak tegnap sem adták fel a szakadó esőben a melót és szüntelenül hirdették a tavaszt ami nagyon nehezen akar az idén beférkőzni. most is énekelnek, szép ez a kert itt. szépek a virágzó gyümölcsfák (lásd a képen) a hely csendessége, a házak sziluettje a korlát felett; minden olyan megnyugtatóan ismerős de egyben változó is. a mozdulatlan falak helyzetét szinte lehetetlen pontosan bemérni innen az erkéyről is más meg nyilván lenntről, vagy közelebbről, de mindenképp a megfigyelő helyzetétől függően "változik". változik a hozzá való viszony, a fehérre festett fal is sokat mesél, a lélek is relatív emóciók mentén szórja tele pontatlan információkkal a horizonton elnyúló fákat. a csinálás oldja fel a várakozást a tavaszban. ezért szép

hűtőszörnyek

sikerült ma az összes maradék zoknim összeszednem. az elmúlt egy héten konzekvesen szanáltam azokat a cuccokat amik egy éve a feledés teljes homályába vesztek bár valamikor félre lettek téve, hogy még egyszer jók lesznek. hát nem lettek... lesznek más haszontalan cuccok helyettük, amik majd egyszer szintén szanálásra kerülnek. cipő is, zokni is, ruha is (pár szép piros női darab is). meg lassan előkerül minden bringaalkatrész a dobozokból, meglett hangkártya is. budapest, halászlé. tavaly amikor majdnem egy év után előszőr hazajöttem az első volt egy halászlét enni. most szarabb az idő, nem mentünk balatonra de a rómain megvolt. ott kicsi fehér plasziktál van, erős dunai szél, a paprika viszont nem, de lehet csak egy kicsit elszoktam tőle... mitől is még? szemerkélő eső a késő esti vonatról beérve, akácfa illat, meg az estike, a pékséget is érezni messziről ahogy a dunaparton a kerékpársávban az erzsébet híd felé érek. minden áll és nyugodt. kevés autó az úton nincsenek emberek, lassan este fél tíz lesz. összemosódnak a fejemben az első hét eseményei; furcsa idegennek történő dolgok történnek most még.

a gépről lehúzom a maradék saigoni fotót és pestről fogok csinálni pár képet. mindent lassan elfelejtünk amit lefényképezünk.

kis garzon ez, de szép; jó helyen is van, nyugalom, igazi pinceszagú vörösborral, a rádióban bill fay (my eyes open) meg pjusk. a hűtőben meg január óta életre keltek a szörnyek... sokat beszélgettünk péntek este.

havizaj

egy kis esti zene mindekinek jót fog tenni!

streets of saigon 2

azt akarja, hogy legyen ez szünet. saigon, a házak, a fák, az emberek. azt akarja a motor a mangó meg minden más nagy gyümölcs még egyszer utoljára. addig megállnak az utcán az emberek. odafagy a pixelekre a balra néző asszony tekintete. dermedten vár arra, hogy ujra lássam, hogy befejezhesse a mozdulatát. nem olvassa a blogot, nem nézi a pixeleket, nem él a virtualitásban, valóságos a tekintete....

minden szép, a tavasz, meg a hideg eső is. csak bogi depressziós kicsit mert be van gyulladva a füle.

streets of saigon

báo

puzzle

megint előkerült egy kambodzsai fotó.

breaking the ice

LPD on tour

photo by pixelrandy

13 Apr 2010 Budapest, HU

a helyszín még nem ismeretes....

fotók a kedvcsinálónak itt

meg a teáskanna

hat óra phnom penh félóra átszállás, szarakodás; újabb három óra a határig. a security check nem túl komoly, bár ma valamiért bekapcsolták a poggyász-szkent. ilyet sem láttam itt; gondosan ki is kerültem. nem volt kedvem egy szem kézitatyómmal beállni az elcseseztt hosszú sorba ahol már az előttünk beérkezett három másik busz teljes turista serege kísérte elfáradt tekintettel a délkeletázsiai hercehurcáktól lepusztult hátizsákok lassú menetét az átvilágító gép előtt. sohai-lyen-lassan nem sikerült még átérni vietnámba. még három óra busz-út minimum ezen a szar úton....kambóba átjönni mindezek ellenére megéri. bár valahányszor ott vagyok azt érzem szeretnék bár itt lenni és vica verza. persze, teljesen más a két hely.

siem reap-ben megállt az idő. nem tudom miért pont ezt az érzést váltja ki belőlem ez a hely. lehet csak a közlekedés, a rengeteg végtelennek tűnő buszozás rossz utakon (az a lassúság, az ami felkavar), lehet hogy az ahogy a busz melett felsorakozó asszonyok fejükön fonott kosárral bambusznádcsőbe töltött főttrizst árulnak... de lehet, hogy mert a templomkertek mellet a köveiket kopogtató szobrásztanoncok mintha tíz évszázada ugyanazokat a motívumokat, jeleket, alakzatokat pattintanák ki... de az is lehet csak, hogy az út szélen parázson halat sütögető nénik miatt vagy talán a függőágyból kókuszdiót és benzint áruló fekete talpú élénk szemű gyerekek miatt. talán a faházak, talán a vörös porral borított erdei utak a városban mindenfelé, talán az udvarokban a gyümölcsfák, a mangó, a papaja, a banán, a kókusz; talán az éjszaka lehulló kókuszdió zörrenése a faleveleken, talán a gekkók neszezése a házfalon. talán az, hogy a kockás abrosz sem változik soha az asztalon, meg a teáskanna, meg a zöld indamintákkal festett porcelán kis teáscsésze sem (pár üvegpohár ami eltörik néha, igy tiltakozva az időtlenségük ellen), meg polcon hagyott kés (couteaou), kanál (cuillère), fedő (couvrir), tésztaszűrő, csomó fűszer meg bogártetem. mintha a víz is megállt volna a monszun előtt. trópusi novényekkel benőtt sekély vizű folyó most gondolja végig az elmúlt év lehordot minden szennyét.

hárman állunk a konyhateraszon. enci, etienne és én. itt én fotózok most enikő gépével épp, etienne meg elővesz egy még bontatlan gyoskötöző csomagot

odafagyva

e esti busz persze nincsen. hat órakor a határt lezárják a (talán) vietnámiak vagy valami közös megegyezéssel a két ország közti forgalom az éjszaka folyamán amikor is mindenki - naná hogy a határőrök és a vámosok is -, alszik. csak én vagyok olyan hülye, hogy azt gondolom, majd a buszon.... a legutolsó délután háromkor indul holnap (pénteken) és hatra érek vele a határhoz. onnan kábé este kilencre pnom penhbe ahol is megáll az élet. olyankor már nem megy senki sehová. gondolkodom van-e valami hely a környéken ahol át lehet simán vészelni 8 órát a reggeli buszig. netkávézó biztos nem de egy bár ahol van net, talán. de ezt sem nagyon hiszem. hátizsákos hotel: zsúfolásig minden; próba szerencse, holnap este kiderül. fognak elegen pattogni a busz körül amikor beérkezik. reggel fél hétkor megy a másik siem reap-be. alvással nem lenne gond, naná a buszon. szerintem pörögni is fog a fejem egész éjjel (head ööd!) onnantól hogy átléptük a határt. amúgy ma sikeresen vévigcsináltam az észt minisztérium honlapján a ki tud többet észtországról kvízt. juniusban eredmény, juliusban meglátjuk (hajrá).

tallin ma rányomta a bélyegét a napomra. tizenhárom helyi építészirodát sikerült búkmarkolnom a szafariban és ezek csak azok, amiket elsőre kidobott a linkedin....

holnap akkor indulás, hétvége, pecázás a rizsföldeken ilyesmik. amikor legutóbb ott voltam elkerekeztünk a romokerthez. ott száraz minden most és egyre melegebb. az egész évben meglehetősen egyenletes nappali hőmérsékletből ilyenkor kiveszi magát a monszun. estére sincs semmi ami lehűtené a levegőt, még így is minden kellemesebb a rengeteg zöld miatt mint abu dhabiban. körbemegyünk a házon...

otthon esik. már húsz centiméteres a hó és március. nem tudom mikor volt ilyen utoljára. azt hiszem amióta itt vagyok a legkeményebb teleket hagyom ki. most éppen írt és hogy jó utat. ide, ahol ilyen egyenesek a fák meg ilyen magasra nőnek az égig és a velük festett tájkép a világörökség része. alul a romokkal meg valahol a rizsföldekkel, a távolban meg a horizont fölött csak pár turista vette észre amikor arra fordulva fényképezni kezdtem amozdulatlan fehér lebegő testet egy léghajó az égen odafagyva...

pista a hajóról integet

a hétvégén újra kambó. van valami ebben a kis vidékies hangulatban ami nekifeszül az enbernek még így a turistaszezon közepe-vége felé is amikor tonnaszám jönnek az emberek ebbe a kicsiny városba: Siem Reap.

két hete is ott voltam. a folyó nagyon alacsony volt. most lehet igazán látni a kevés víz mennyi szemetet visz keresztül ebben a hulladékházakkal telerakott lemez-dobozvilágban. egy része lehullott kokuszdiótermés vagy egyéb meg nem tudom mondani milyen gyümölcs, virág elszáradt tartozéka ami a vízfelszínen úszva fenn fennakad a hidak közt felállított mesterséges gát- vagy szűrőrendszereken. a másik része és talán most ez már nagyobb méreteket ölt az utóbbi években, a városiasodó lét elhasznált szükségtartozékai, a csomagolóipar remekei és az egyre népszerűbbé váló motorok alkatrészei. ez utóbbiak nem úsznak olyan jól. bár gumiabroncsból lehet látni bőven a folyóban is ez "folyóeszkoz".

az emberek az utca kétoldalán a tuk-tukban függőágyon vagy a motorokon elterpesztve alszanak, pihennek, esznek, isznak, ragaszkodnak, szocializálódnak, várnak valamire. talán arra, hogy valakit elvihessenek egy fuvarra, talán nem. ahányszor elsétálok mellettük ezen elgondlokozom. furcsa dolog ez, ahogy a városi lét szociális "kellékei" benyomulnak egy ilyen európai ember számára falusi-őserdei miliőbe. jó azonban tudni, itt valamikor nagy város volt, ázsia legnagyobb korabeli városa. az emberek úgy élnek egymás melett mind a mai napig mint egy nagy család. biztos régen sem volt ez másképp. egymással csereberélnek dolgokat- legalábbis az az érzésem, ahogy figyelem őket. mintha tudomást sem vennének a pénzről, vagy legalábbis arről a fogalmi tartalomról amit mi pénznek nevezünk otthon és ami az európai gondolkodásunkban sajátos jelképpé alakult; nem csak fizetünk vele, de foglalkozunk, fogalmazunk vele, tréfálkozuk, kombinálunk, verseket írunk hozzá, elköltjük, drámázunk rajta és emberek tömegei gondolják úgy hogy a jövőjük, sorsuk irányítója lett.

az kevés ember aki fel s alá motorozik, lerékpározik vagy mondjuk autózik megy összevissza. isten tudja hova de összevissza. az úton nincsenek törvények, szabályok felfestve sem betartva. én meg ahogy készítem fel magam arra, hogy a hétvégén átbuszozom (13 óra) arra gondolok, vagy azokra a dolgokra amik ősszel ott velem megtörténtek. azokra a véletlenekre, vagy nem véletlenekre amik azt akarták, hogy akkor ott legyek és most meg egyszeriben magamra hagynak a következményeikkel. a vörös porral fedett utcáikkal, az ellopott kerékpárokkal, a fehér szúnyoghálóval, a pókkal a fürdőszobában, az árvízzel, a reggeli dinnyével, bannánnal, mangóval és kenyérrel (joghurttal), az álmos reggelekkel, a hajnali tekeréssel, a délutáni kávékkal, a franciákkal, az ausztrálokkal, a brittekkel, a khmerekkel (persze magyarokkal is) és észt, persze azzal is (és na persze , hogy!), az evezősversennyel, a vízbeborulsással, a kerékpárral borulással, a motorkerékpárral borulással, a tuk-tuk-kal borulással, a zötyögyős aszfaltutakkal (azóta segélyből helyrehozva), az útszélen kapható viszkisüvegben kiporcíózott ólommentes friss benzinnel.

oda kell mennem, hogy ne legyek egy kicsit itt ebben a városban, ahol minden annyira városi már a fentiekkel ellentétben. mindenki városiasan kiabál, eszik, dolgozik, pénzt kér/guberál elad, vesz, és közlekedik. ötmillió motorkerépkpárral. ebből a háborús károkkal sújtottak száma szerintem eléri a felét. ezeket én az utcára ki nem engedném még ott sem, ahol pedig azt kívánnám dögöljön meg a szomszéd tehene. itt is rétegekben rakódik le az élmény a kipufogógázzal együtt az erkélyemre. nem is az első erkély ez már amire rakosgatom a rétegeket pedig. ezen itt nincsen sok, csak pár; a régin volt. de nem takarították persze, vagy szerencsére, most már mindegy mert egy képeslap jött csak oda, a többi nem; nem volt többi eddig. itt valahogy semminek sem olyan az íze... illetve mindennek csilis halszósz ize van, ami valljuk be férfiasan egy szekérderék cecei erőspaprikával ér fel minden egyes kis tálka amit kitesznek az asztalra hogy abba mártogassad bele bármit amire ráismersz a tányérodon. amint belemártod ugyanis, tökmindegy lesz mi volt előtte. amúgy büszkék a konyhaművészetükre.

ugyanez nem mondható el a khmerekről már, akik talán nem azok, mert nem tudják mi az. ott jókat ettünk ennek ellenére az észttel (is). legalábbis utólag ezt gondolom. a piacon meg a pub-street mögötti kis utcában, ahol azt hírdetik szabadkézzel felírt kissé grafitire hajazó filctollírással, hogy keverd ki a saját koktélod, meg hogy bangkoki pénzt is beváltunk. vicces egy hely, mert az itallapon az áll, hogy rendelj egyet és mégegyet kapsz. ami valljuk be eléggé kifacsart üzletstratégia, bár őszintén próbálja követni a nyugati mintát. ennél csak az étlapon az oktom bus elírás a jobb....

a féldoláros csapolt angkor a környék vitathatalanul legroszabb és a legolcsóbb söre délkeletázsiában. keserű nosztalgiával a számban gondolok most erre így ebéd után, miközben körülöttem alszanak az emberek a padlóra fektetett gyékényeken. a képen Pista a hajóról integet a végtelenbe, illetve a nagy tónak meg az ottan úszú házban lakóknak, meg mindenkinek ameddig ellát, egy kicsit magának is, nekem is aki fotózom őt... neked is aki a képet nézi