fontos pillanatok

az elmult egy evben tortent dolgok osszessege arra sarkallt, hogy utananezzek a statisztikaban mik is azok a szamok amik a leginkabb jellemzik ebben az elmult evben tortent dolgokat. termeszetesen rengeteg mindent lehet szamokban jellemezni es ezek nagy tobbsege teljesen hasznalhatatlan adat egy hetkoznapi ember szamara es nem is tudnek egyetlen embert sem mondani a kornyezetemben akinek szamara ezek az adatok fontosak lennenek. meretuk es osszegzesuk globalis volta miatt olyan alltalanos aranyokat irnak csak le amik mar nem szolnak semmirol sem, meg csak kozvetkezteteseket sem lehet levonni beloluk (legalabbis nem tul sokat). nem is ertem miert vannak. ezek kozul akartam kivalasztani a legjellegtelenebbet es legsemmitmondobbat, temeszetenel fogva pedig a leginkabb atfogo szamot a napi nepessegnovekedest leiro matematikai mennyiseget. ez pedig a legjobb tudasunk tapasztalatunk es mindent atfogo statisztikai felmereseink, a nemzetkozi UNECE, a CSA, a CIA es a magyar KSH-t is sarokba szorito Wikipedia (a wiki answers es a wiki questions) online as offline szervezetek szerint a mai nap (vagy napokban, mert ugye a statisztika egyik legfobb eleme a matematikai hatarozatlansaga es a hatarozatlansag bizonytalansaga) eppen 217,212 naponta vagy/vagyis 150 percenkent.
ez az eredmeny ket elkepzelhetetlenul hatalmas osszegek isonyuan bonyolult matematikai osszevetesenek kovetkezmenyekent jott letre amit a tudomany jelenlegi allasa szerint kivonasnak es osztasnak nevezunk.
azaz, hozzavetolegesen 459.600 ember szuletik naponta (340/perc sebesseggel) es 250.000 embertarunktol kenyszerulunk megvalni naponta (173/perc). nyilvanvalo a matematikai keptelenseg a mennyisegek kozt de a kulonbozo felmeresi eredmenyek kulonbozo felmeroktol szarmaznak igy tovabb novelve a szarmaztatott eredmenyek felhasznalhatatlansagi tenyezojet. ugy kepzelem,hogy mindket adat a szuletesei anyakonyvi hivatal statisztikai osztalyan kerul feldolgozasra, ahol ket kulon polcon sorakoznak az eppen megnyitott aktak es a mar lezart aktak irdatlan meretu tomegei. a kettok kozt a meg feldolgozatlan aktak hasonlo irdatlan mennyisegben kerulnek nyilvantartasba a ket meres kozti elterest leiro 17 akta/perc sebesseggel.
ezek a szamok mar olyan nagyok es olyan bizonytalanok, hogy semmitmondasuk es jellegtelenseguk az elmult evekben felmerult statisztikai szamok kozul a legnagyobb.
mivel ennel jellegtelenebb szamolas mar nem is letezik, osszevetettem ezt a szamot (nepessegszaporulat) a legfontosabb altalam is jol tapasztalhato (tehat merheto) adattal a fiam szuletese ota eltelt napok illetve percek szamaval es eremneyul a kovetkezo mennyiseget kaptam (korulbelul).
a fiam szuletesnapja ota 188 nap egy ora es 6 perc telt el (abban a pillanatban amikor ezt leirtam) azaz 4513 ora hat perc azaz 270.786 (kettoszazhetvenezer-hetszaznyolcvan hat) perc. e fenti adataokbol az kovetkezik, hogy azon tul, hogy vele egyutt meg 459.600 ember unnepli szuletesnapjat ugyanazon a napon azota, hogy megszuletett hozzavetolegesen 92.067.240 ember jott e vilagra (11x annyi mint ahanyan laknak Ho Chi Minh varosban). persze ugyanezen ido alatt 46.845.978 (1,5x tobb mint a vilag negnepesebb varosa Tokyo) tavoznak el termeszetes vagy mesterseges uton, utfelen, levegoben, harctereken, foldrenges sulytotta videken, horror es akciofilmekben, szornyu betegsegben, bortonben, zakoban vagy anelkul....ES kabe 4.603.362 embertarsunkrol fogalmunk sincsen mi tortenik ez ido alatt, pedig beloluk is meg lehetne tolteni legalabb ketszer Budapestet.
Es ebben a matematikaval szuksegszeruen behalozott csodalatos vilagunkban, valoszinutlensegek es statisztikai bizonytalansagok hullamzo tengeren egy ude szinfolt egy vasarnap delutan egy kellemesen meleg nyari nap es viragillat (meg csiripelnek a madarak is) es "terdig er az angyalok mezitlabas nevetese" bekovetkezik a senki mas szamara nem fontos pillanatok sorozatanak osszessege, ahogy Domi eszi a barackot

szárnyas II.

az interkontinentális járatok hatalmas nagyok. a székek három hosszú sorban vannak és a középsőben hat az ablakoknál két-két fotelszerű nagy ülésekkel meg tévé. az interaktív módban filmek, rádiócsatornák közt tudsz választani és rengeteg adat a repülőgép és a repülés paramétereiről, az induló városról és a célországról.

ez a gép egy kicsit más volt. nem az volt az érzésem, hogy nagy inkább, hogy kényelmes. bár az ülések közt szűk volt a hely, de volt benne mosógép. olyan elöltöltős fajta és ott volt a tábla alatt, ami három nyelven hirdette, hogy az életmentő mellény az ülés alatti dobozban található. hát ez kurvajó. vicces, hogy kimosom a cuccaim az út alatt. de miért ne? kétszer hatórás repülőút közben ez itt majd szépen elpörög előttem. a plexiajtó közepén egy forgtaható kapcsoló, rajta számok, sammi papír, semmi csak egy gomb még. gondolom ez is olyan a mint a mosdóban a fogkefe, hogy benne van a fogkrém. bekapcsolom és nézem, ahogy lassan feltöltődik vizzel a plexiajtó mögötti tér. hirtelen az jutott az eszembe, hogy most beledobtam mindent, de nem tudom hány fokon mos ez a cucc. a gombon szám: 17. meg betűk, A,B,N... mintha lenne egy ezzel párhúzamos skála is... elindul. van benne egy piros meg egy fehér, na fasza. azért jó lenne ha nem hetven fokban mosná ezeket össze. tekerek a gombon. furcsamód, ahogy ellenkező irányba tekerem mint ahogy a mosás ment, mintha a forgódob iránya is megváltozna. hülyeség! nem nem, az nehéz lenne tekernem. most vissza, de erre meg elindulnak a másik skálán a betűk és számok és a programkapcsoló nagy kattanással vált felettük. enn: itt megáll. a furcsa tárcsa felett fekete kijelző, eddig nem is vettem észre, hogy ott van. most zöld ledfelirat fut rajta: "ön leállította a programot. a repülőgép kényszerleszállást hajt végre. kérjen várjon a kezelőre, amig a hibát kijavítjuk!" aztakurva. nem mentünk még sokat pedig. ez volt az első ami átvillant az agyamon.

a repülőgép érezhetően süllyed. feltolom a napellenzőt, a kinti nyári fény betoldul az utasfülkébe és teljes homályba borítja a mosógép kijelzőjét a kontraszt. a pilóta bejelentkezik és ő is elmondja a hírt és elnézést kér minden kedves utastól kihangsúlyozva, hogy a váratlan manővert egy mosógép meghibásodása okozta de amúgy is van egy két adminisztrációs munka amit meg kell csinálnia mindenképp, úgyhogy leszállás következik.

mintha autópályán szállnánk le, vagy mezőre. balra jobbra billeg, instabil. sehol egy stewardess? nincsen pánik, valahol pedig landlunk ami leginkább egy vasúti pályaudvarra hasonlít még a hetvenes években. úgy döntöttem előbb a gépben várok. a körülöttem lévő emberek sorra állnak fel és tolulnak a kijáratok felé pániknak egy csekély jelét sem mutatva.... inkább közöny. csak úgy leugrálnak az ajtóból a "peronra". elég alacsonynak tűnik, egy idősebb néninek aki hangosan valami lépcsőfélét követelt küszöbön űlve, segítek. asszem én is leugrom ez itt hoszabb lesz.

a rövid peron egy lepukkant kívülről bádoglemezzel borított épüleben végződik. a valamikori sárga vakolt téglafalakat belül szinte teljesen beborítják a régi hirdetésmaradványok foszlányai. a legujabb is már vagy harmincévesnek néz ki és foltokban elfeketedett a vasúti levegő rozsdás kormos levegőjétől. csak menetrenden kutatú ujjak fényesítettek ki sávokat a kiragasztott hirdetményekből. tök jó lenne enni valamit, találni egy büfét. körbenézek és egy rámpát látok aminek a végén egy sárgásbarna műanyag lambériával körbeburkolt bódé vágja el a fel és lejutást kábé a hármonegyedén. az ízléstelen felületen egy hatvanszor hatvanas nyílás ami valszeg a büfé lehet. a könyöklő fóliázott rétegeltlemez tákolmány, rajta pár barna és zöld üveg, az aljukban még párolog némi sör. a földön is van belőlük pár. hát ezt nem hiszem el: kőbányai. fennhagytam a tárcám. sietős léptekkel visszafordulok a leszállópálya felé. a gépről falusi emberek egy csoportja kapaszkodik éppen le egyesével, egymást segítve. megpróbálok ügyes muzdulattal felrugaszkodni és benn vagyok az utastérben. "itt újra a pilóta beszél...". hallom, hogy bemondja a nevem és megkér hogy a pilótafülkéhez "fáradjak". azt hiszem észrevették, hogy az én mosógépemmel volt a baj.... az előtérből hangfoszlányok szűrődnek ki. de magyarul? a pilóta neve furcsán "magyaros" hangzású volt, de légiutas kisérőt nem gondoltam volna. ugye mintha nem is láttam volna egész úton stewardess-t....

a pilóta ötvenes férfi, furcsa fehér ruhába mintha hajóstiszt volna a lezárt vészkijárati ajtónak vetve kissé meggörnyedve a géptest befelé hajló fala alatt szinte megvető arcal mondta, ő tudja, hogy nem a mosógép volt a baj; hoppá. hanem mi? a stewardess mellette előbbre lépett. az egyenruha alatt fehér harisnyát hord, valószínűleg ez is szolgálati szabályzat. sokkal inkább a fehér felsőruha a furcsa rajta, mintha ő is ugyanannak a hajónak a személyzete volna. mintha mondani akarna valami, de az elsőtiszt félbeszakítja az újjával és felém fordul, hogy én ne magyarázkodjak (meg sem mukkantam). a szemem most balra jobbra játszmázik a két fura alakon akik közt lassan egy satuban érzem magam. most mintha magasabbak is lennének legalább egy fejjel mindketten. tudja, hogy a papírmunkák csak indok volt, valójában a mosógép miatt a szálltunk le de jobb lesz ha elmondom mit csináltam vele, mert ennek valami más oka van nem a mosás. még mindig nem tudom mire célzott.... pénzt akar látszott rajta. hatezer - közölte. mi van?? miért kell fizetnem nekem az ő szaros elbaszott mosógépükért? az emberek a másik bejáraton lassan szivárogtak vissza az utastérbe de senki nem figyelt fel erre a közjátékra annak ellenére, hogy a pilóta erősebben megnyomta hogy "hatezer". én úgy éreztem, kiabál velem. próbáltam kissé kihátrálni a fehérruhás csaj és az orvosi ruhába öltözött repülőstiszt elöl de az hangosan folytatta, hogy ha nem akarok fizetni, akkor elveszi a ruhámiat... atyaég, amit most mostam volna. vagy mit, a melyiket? amelyik a csomagtérben van? felnézek, a férfi ruháján nincsenek rangjelzések. a csaj az az ápolónőnek öltözött picsa, most meg felemeli a kezét és kiabál "akkor összezsugorítom!" magasan a levegőbe lendített öklében valami fecskendőnek látszó tárgy van...Neeem!!

The Life of the Nymphs / Memento Mori III.

Ez lesz ma a program:

Gödör performance fesztivál hétkor, majd átvágtázni a soroksári útra, ahol egy kis zajos indusztriális este kerekedik május 1 alkalmával. a gödörben négy lány fogja előadni Hód Adrienn koncepcióját. itt egy link ehhez

...a Soroksári úton:

21.00 - Kapunyitás
21.15 - Film: 9
23.00 - Krist_K
23.30 - LivinTotem
0.15 - Entrópia Architektúra
1.30 - zenei levezetés reggelig
VJ: Bios

Kisterem:
21.00 - 23.00 - paraMENTAL electORGANs
23.00 - DamiLaja
23.30 - Fahnentreager
0.30 - Davina
1.30 - Rivetril2.30 – Bolha
3.30 - Davina vs. DamiLaja

Soroksári út 160 (GYÁR)

critical mass 2010

bringa emelés

ez meg itt épp fotózom az index fotóst

...egy turista

egy bájszikl

... egy turista

pestilom

a piszkozatok kozt talaltam meg ezt a bejegyzest. nem tudtam ide irni akkor semmit sem, csak elmentettem a kepet mert megtetszett. szeretem ez a falon maszo noalakot, aki osszegyujti a varos minden lim-lomjat a hosszu sallal a kezeben. rogton benne van egy a szemetdomb tetejen vergodo emberalak is... vagy lehet hogy az emberalakot akarja megmentni az ot ellepo szemettol. a szines ujsag cimlapjan a szoke no figyeli az esemenyeket a fejlemenyeket... amugy nem tunik komolynak a szemetdomb. mintha egy szindarab kellekei lennenek. a valodi szemetet a jelenetbe merevedett szoboralakok teszik szimpadiassa nekem.
ma nem sikerult beszelnem. a lassan felhomalyba burkolozo kert millio ledizzoi sarga tejutmintat rajzolnak a tropusi fak lombkoronai koze. amugy a szmogra ratelepszik a munszun vizzelteli nehezen fogyaszthato levegoje. akarcsak a nehezen emesztheto es kimondhatatlan nevu izfokozoval mergezett vietnami konyha, olyan ez a nap is. az egyetlen hely, ahol legalabb nyoc nyilvanos PC van egy "highland coffee" nevre keresztelt uzletlanc kertipavilon szeru darabja, kozel a belvaroshoz a pasteur utcahoz es egy "grill garden" nevu egesz jo kis helyhez. ma mar szeptember ketto, kettoezertiz. a kep meg aprilisban keszult, amikor legutobb arra jartam. sokmindent hoztam magammal egy kisebb borondben. lassan mindent kivettem belole, meg az agy melle van tamsztva azota talan nem is hasznaltam. egy ket dolgot nem talaltam meg, de talan a lenyeges dolgok elokerultek. letettem sorba mindet a szoba fala menten; lajstrom. azon gondolkoztam vajon mi kell ezekbol a menekulesi terv szerint. a jo oreg feladvany jotott az eszembe, hogy mit vinnel magaddal egy lakatlan szigetre. fogkefe. az nincsen itt... illetve ketto is van a furdoszobaban az egyik dobozban, egy zold (meg mindig). de nem jo a lakatlan sziget analogia. a menekulesi terv a szo szerinti ertelmezesben kiuritesi terv, vakumkepzes mi tobb ures ter kialakitasa... stb. a mellettem ulo pasas latin akcentussal magyaraz valamit az egyik felszolgalo lanynak vietnami nyelven. tegnap pont az jutott az eszembe, hogy elkezdtem spanyolt is meg franciat is tanulni, de nem lett ebbol semmi egyenlore. eppen eleg nehez most befogadni a vietnamit.
tehat a kiuritesi terv szerint egy adott jelre azt a helyet ahol eddig tartozkodtam uresse kell tenni (altalam). a kiurites koret (mondjuk ugy, a fizikai hatarait) boviteni kell aszerint, hogy milyen jellegu veszely fenyegeti szemelyemet abban az esetben, ha a kiurites elmarad. ha a kiuritesi terv jo, akkor ra hagyatkozhatom nyugodtan. ha azt kovetem akkor a folyamat biztonsagosan fog vegbemenni fuggetlenul a kor nagysagatol es a veszely jellegetol. azt hiszem telezabaltam magam szusival. de a kiurites meg erre is ervenyes. a legszukebb belsu kor szintjen, vagy a sejtek, atomok!
moderato - az ures (kiuresedett) szocialis ter jelensege. X osszecsomagolt egy adott jelre es a tokeletes ures teret tudta maga mogott a kovetkezo idopillanatban. sokmindent vitt magaval egy kisebb borondben...

balkony

ma lemerült a fényképezőgépem, mielőtt igazából neki kezdtem volna fotózni. ez a kép még a mai nap első sugaraira készűlt az erkélyről. tovább nem jutottam el. most olyan adaptert keresek a töltőhöz, ami jó idehaza. egyenlőre a választék azt mutatja, hogy a magyar kereskedelem arra van felkészülve, ha valaki a hazai csatlakozóját szertné külföldön használni (pedig a világon bárhol lehet adaptert venni fillérekért) arra pedig nem, ha valaki külföldi szabványú csatlakozót szeretne idehaza használni. hát nem egy turistabarát ország ez nem titok...

pedig pont arra gondltam ma milyen szép a város ebben a korai napsütésben. ki lehet ülni végre egy-két tea mellett megbeszélni milyen jó kis élet van még itt.

a pedálról hazafelé leszakadt a heveder, még van tartalékba egy pár. közben gondolkodom a megoldáson. van egy képlet ami több változós és sok ismeretlenes. ezek a sok ismeretlenek beszélnek hozzám, néha kávéznak velem, odaülnek mellém, eltávolodnak tőlem, ír, nem ír satöbbi. meg a változó. minden változó de kalibrálható. még ha azt is gondolom, hogy a változás bizonytalan, ha a változás a kezünkben van akkor koordinálható. lement a nap közben, kicsit hideg még ez a szürkületi zóna. a madarak tegnap sem adták fel a szakadó esőben a melót és szüntelenül hirdették a tavaszt ami nagyon nehezen akar az idén beférkőzni. most is énekelnek, szép ez a kert itt. szépek a virágzó gyümölcsfák (lásd a képen) a hely csendessége, a házak sziluettje a korlát felett; minden olyan megnyugtatóan ismerős de egyben változó is. a mozdulatlan falak helyzetét szinte lehetetlen pontosan bemérni innen az erkéyről is más meg nyilván lenntről, vagy közelebbről, de mindenképp a megfigyelő helyzetétől függően "változik". változik a hozzá való viszony, a fehérre festett fal is sokat mesél, a lélek is relatív emóciók mentén szórja tele pontatlan információkkal a horizonton elnyúló fákat. a csinálás oldja fel a várakozást a tavaszban. ezért szép

hűtőszörnyek

sikerült ma az összes maradék zoknim összeszednem. az elmúlt egy héten konzekvesen szanáltam azokat a cuccokat amik egy éve a feledés teljes homályába vesztek bár valamikor félre lettek téve, hogy még egyszer jók lesznek. hát nem lettek... lesznek más haszontalan cuccok helyettük, amik majd egyszer szintén szanálásra kerülnek. cipő is, zokni is, ruha is (pár szép piros női darab is). meg lassan előkerül minden bringaalkatrész a dobozokból, meglett hangkártya is. budapest, halászlé. tavaly amikor majdnem egy év után előszőr hazajöttem az első volt egy halászlét enni. most szarabb az idő, nem mentünk balatonra de a rómain megvolt. ott kicsi fehér plasziktál van, erős dunai szél, a paprika viszont nem, de lehet csak egy kicsit elszoktam tőle... mitől is még? szemerkélő eső a késő esti vonatról beérve, akácfa illat, meg az estike, a pékséget is érezni messziről ahogy a dunaparton a kerékpársávban az erzsébet híd felé érek. minden áll és nyugodt. kevés autó az úton nincsenek emberek, lassan este fél tíz lesz. összemosódnak a fejemben az első hét eseményei; furcsa idegennek történő dolgok történnek most még.

a gépről lehúzom a maradék saigoni fotót és pestről fogok csinálni pár képet. mindent lassan elfelejtünk amit lefényképezünk.

kis garzon ez, de szép; jó helyen is van, nyugalom, igazi pinceszagú vörösborral, a rádióban bill fay (my eyes open) meg pjusk. a hűtőben meg január óta életre keltek a szörnyek... sokat beszélgettünk péntek este.

havizaj

egy kis esti zene mindekinek jót fog tenni!

L1 fesztivál... egy kis visszhang

"(...) 1:1. Szabó Réka és Szász Dániel vécépapírtekercsekből szabályos kétosztatú sportpályát keretez a játéktérre, miközben Kelner Krisztián (zajzenész) elektronikus kütyüit hangkeltéshez kalibrálja. Improvizatív játékuk egy kapcsolatportrét mint sportmérkőzést kanyarít a szigorúan határos tértöretbe. Előbb mozdulatokat vágnak egymás arcába a térfelek egymástól távoli sarkából, majd óhatatlanul is a félpálya közelébe sodródnak. Át-, átnyúlnak, át-, áthajolnak, ami miatt kénytelenek – saját felük teljes uralma mellett is - némiképpen egymáshoz igazítani mozdulataikat, de csak később érnek egymáshoz, akkor is mindenki a maga térfelén maradva. Olyan végtelenül egyszerű és ismerős. Néha beleakad kezük, sarkuk a pályavonalba, lassan darabokra morzsálódnak a papírkeretek, lassan már csak emlékezni lehet az egykori szigorú térosztatra. De pontosan emlékszik mindenki. Tétova, megemelt színpadi ügyetlenséggel keresik az öleléshez a fogást, és amikor a kaotikus zajpépből egy hangnyi zenére lel az akusztika, ők is megtalálják. Hosszabbítás nincs, a végeredmény a rituális eredményhirdetést megelőzően már a cím nomen est omen-jéből nyilvánvaló.
A LOW Kultfeszten Mette Ingwartsen két darabját (Manual Focus, 50:50) és Ivana Műller While We Were Holding It Together című produkcióját nézve arra a gondolatra jutottam, hogy pusztán egyetlen ötlet (egy nagyon-nagyon jó ötlet sem) nem lehet elég egy jó darabhoz. Az 1:1 szintén egyetlen ötlet, "pusztán" nélkül. Szabó Réka és Szász Dániel mozgásos rögtönzésének és a hangzó atmoszférának izgalmas pillanatnyisága, mozdulatsoraik egymásra hangolt kvalitásossága húzzák alá a szellemes és érzékletes alapötlet sajátértékét.
Meg ezért…

Így – Szabó Réka és Szász Dániel összeölelkezésével - ért véget a 7. L1 Kortárs Táncfesztivál."

Török Ákos

olyan furcsa vagy ma...

photo by anna

ma este a nyitnikék festiválon a gödörben 10:30

koreográfia: szabó réka
fény: kiégő izzók
tánc: vadas tamara
hang: kelner krisztián

belépő nincsen!

DRÓTANYA II. fesztivál

újra!!! again!!!

újra!!! again!!!

újra!!! again!!!

újra!!! again!!!

újra!!! again!!!

újra!!! again!!!