balkony

ma lemerült a fényképezőgépem, mielőtt igazából neki kezdtem volna fotózni. ez a kép még a mai nap első sugaraira készűlt az erkélyről. tovább nem jutottam el. most olyan adaptert keresek a töltőhöz, ami jó idehaza. egyenlőre a választék azt mutatja, hogy a magyar kereskedelem arra van felkészülve, ha valaki a hazai csatlakozóját szertné külföldön használni (pedig a világon bárhol lehet adaptert venni fillérekért) arra pedig nem, ha valaki külföldi szabványú csatlakozót szeretne idehaza használni. hát nem egy turistabarát ország ez nem titok...

pedig pont arra gondltam ma milyen szép a város ebben a korai napsütésben. ki lehet ülni végre egy-két tea mellett megbeszélni milyen jó kis élet van még itt.

a pedálról hazafelé leszakadt a heveder, még van tartalékba egy pár. közben gondolkodom a megoldáson. van egy képlet ami több változós és sok ismeretlenes. ezek a sok ismeretlenek beszélnek hozzám, néha kávéznak velem, odaülnek mellém, eltávolodnak tőlem, ír, nem ír satöbbi. meg a változó. minden változó de kalibrálható. még ha azt is gondolom, hogy a változás bizonytalan, ha a változás a kezünkben van akkor koordinálható. lement a nap közben, kicsit hideg még ez a szürkületi zóna. a madarak tegnap sem adták fel a szakadó esőben a melót és szüntelenül hirdették a tavaszt ami nagyon nehezen akar az idén beférkőzni. most is énekelnek, szép ez a kert itt. szépek a virágzó gyümölcsfák (lásd a képen) a hely csendessége, a házak sziluettje a korlát felett; minden olyan megnyugtatóan ismerős de egyben változó is. a mozdulatlan falak helyzetét szinte lehetetlen pontosan bemérni innen az erkéyről is más meg nyilván lenntről, vagy közelebbről, de mindenképp a megfigyelő helyzetétől függően "változik". változik a hozzá való viszony, a fehérre festett fal is sokat mesél, a lélek is relatív emóciók mentén szórja tele pontatlan információkkal a horizonton elnyúló fákat. a csinálás oldja fel a várakozást a tavaszban. ezért szép