odafagyva

e esti busz persze nincsen. hat órakor a határt lezárják a (talán) vietnámiak vagy valami közös megegyezéssel a két ország közti forgalom az éjszaka folyamán amikor is mindenki - naná hogy a határőrök és a vámosok is -, alszik. csak én vagyok olyan hülye, hogy azt gondolom, majd a buszon.... a legutolsó délután háromkor indul holnap (pénteken) és hatra érek vele a határhoz. onnan kábé este kilencre pnom penhbe ahol is megáll az élet. olyankor már nem megy senki sehová. gondolkodom van-e valami hely a környéken ahol át lehet simán vészelni 8 órát a reggeli buszig. netkávézó biztos nem de egy bár ahol van net, talán. de ezt sem nagyon hiszem. hátizsákos hotel: zsúfolásig minden; próba szerencse, holnap este kiderül. fognak elegen pattogni a busz körül amikor beérkezik. reggel fél hétkor megy a másik siem reap-be. alvással nem lenne gond, naná a buszon. szerintem pörögni is fog a fejem egész éjjel (head ööd!) onnantól hogy átléptük a határt. amúgy ma sikeresen vévigcsináltam az észt minisztérium honlapján a ki tud többet észtországról kvízt. juniusban eredmény, juliusban meglátjuk (hajrá).

tallin ma rányomta a bélyegét a napomra. tizenhárom helyi építészirodát sikerült búkmarkolnom a szafariban és ezek csak azok, amiket elsőre kidobott a linkedin....

holnap akkor indulás, hétvége, pecázás a rizsföldeken ilyesmik. amikor legutóbb ott voltam elkerekeztünk a romokerthez. ott száraz minden most és egyre melegebb. az egész évben meglehetősen egyenletes nappali hőmérsékletből ilyenkor kiveszi magát a monszun. estére sincs semmi ami lehűtené a levegőt, még így is minden kellemesebb a rengeteg zöld miatt mint abu dhabiban. körbemegyünk a házon...

otthon esik. már húsz centiméteres a hó és március. nem tudom mikor volt ilyen utoljára. azt hiszem amióta itt vagyok a legkeményebb teleket hagyom ki. most éppen írt és hogy jó utat. ide, ahol ilyen egyenesek a fák meg ilyen magasra nőnek az égig és a velük festett tájkép a világörökség része. alul a romokkal meg valahol a rizsföldekkel, a távolban meg a horizont fölött csak pár turista vette észre amikor arra fordulva fényképezni kezdtem amozdulatlan fehér lebegő testet egy léghajó az égen odafagyva...