hűtőszörnyek

sikerült ma az összes maradék zoknim összeszednem. az elmúlt egy héten konzekvesen szanáltam azokat a cuccokat amik egy éve a feledés teljes homályába vesztek bár valamikor félre lettek téve, hogy még egyszer jók lesznek. hát nem lettek... lesznek más haszontalan cuccok helyettük, amik majd egyszer szintén szanálásra kerülnek. cipő is, zokni is, ruha is (pár szép piros női darab is). meg lassan előkerül minden bringaalkatrész a dobozokból, meglett hangkártya is. budapest, halászlé. tavaly amikor majdnem egy év után előszőr hazajöttem az első volt egy halászlét enni. most szarabb az idő, nem mentünk balatonra de a rómain megvolt. ott kicsi fehér plasziktál van, erős dunai szél, a paprika viszont nem, de lehet csak egy kicsit elszoktam tőle... mitől is még? szemerkélő eső a késő esti vonatról beérve, akácfa illat, meg az estike, a pékséget is érezni messziről ahogy a dunaparton a kerékpársávban az erzsébet híd felé érek. minden áll és nyugodt. kevés autó az úton nincsenek emberek, lassan este fél tíz lesz. összemosódnak a fejemben az első hét eseményei; furcsa idegennek történő dolgok történnek most még.

a gépről lehúzom a maradék saigoni fotót és pestről fogok csinálni pár képet. mindent lassan elfelejtünk amit lefényképezünk.

kis garzon ez, de szép; jó helyen is van, nyugalom, igazi pinceszagú vörösborral, a rádióban bill fay (my eyes open) meg pjusk. a hűtőben meg január óta életre keltek a szörnyek... sokat beszélgettünk péntek este.