nagyváros

(ez itt a kép helye)

ma hazafelé pont a fejünk felett felrobbant egy villamoskábel. nagy hanggal, sebbel, lobbal mi meg épp alatta sétáltunk Bulcsúval. éreztem ahogy a szikrák a fejemre hullanak, egy ideig vadul söpörgetni kezdtem a ruhám, a hajam, és rést céloztunk a szembejövő motoráradatban. este volt, szépen világított az égő felső vezeték. a statisztikai valószínűsége annak, hogy a legközelebb télleg a fejünre szakad ezután nagyon kicsi volna, ha nem lépten nyomon a félig leszakadó kábelek alatt kellene járkálni. az utcán pár hely elsötétült, nehéz lenne kibogózni valójában melyik vezetékhez mi tartozik. ilyesmiken gondolkodtam amikor majdnem túlszaldtunk a non-stopon, az egyetlen elárusítóhelyen, ahol lehet barna sört kapni. egyszerre értünk a boltba az áramszünettel, mert pont ez is úgy tűnik rajta volt. erre az esetre mindig van egy elemlámpa a felkészült eladóknál és előkotortuk a hűtőből; és ennyi.

nehéz nap...megállt az idő. a neonfényben úszó kékfalú alulbútorozott helyiségben félmeztelen rendőr nézeget valami fényképes színes kartonféléket, mellete a telefon. a falon csak valami papírfecnik és vöröszászló, minden kopott - koszos; a másika földön alszik. üveg nincsen sem függöny, belátni az utcáról, melletük páran pinpongoznak a motorkerépár tárolóban. nem tanultunk soha vietnámról, igaz? nem emlékszem. mekongvidék, teraszos, vagy öntözéses meg délkeletázsiai kultúrák. nyugatabbra a khmer birodalom erre valahol felette kína. még több motorkerékpár az utcán, ötmillió (a saigoni népesség fele). a sörre az van irva: saigon - itt konzervatív. a modern városi ember heinekent iszik gondolom azért mert azon van vörös csillag. vidám ünnepség az udvaron olyan kiszgyűlés. a cégnél páran beléphetnek a pártba jövőre; svédasztal, a lányoknak cukros szötyi, fiúknak sör (heineken) kitűzőt mindenki kap, mi is kértünk egyet. megnéztünk pár utcát, házat a belső kerületekben. gondoltuk esni fog és felkészültünk rá, hogy olyan helyre megyünk, ahol bármikor be lehet ugrani egy bármire, csak ne ázunk meg. a harmadik, ötödik és a tizedik kerületek bármelyike alkalmas lehet erre... sokat lehet menni, menni még ha nem is erre találták ki ezt a várost. a járdán lépten nyomon kerülgetjük a kipakolt asztalokat, sütőket parkoló motorokat és rögtönzött motorszerelőket, folyton leterelődve az úttestre le s fel a rézsűsen kiépített magas járdaszegélyen. ahol nem áll senki, ott van egy fa. szép magastörzsű egyenes trópusi fák, hatalmas nagyok. a házak körülnövik őket de a lombokig ritkán érnek el. az étterem, ahol leültünk az is a járdán van félig és grill. felettünk vezeték, erősen be van borulva, esnie kellene és úgy tippeltük ma már fog...egész héten tippelünk. de jó leülni mert rohadtul ezt érzem eltévedtünk. ha saigonban vagy csak a jó megérzésedre hagyatkozz; egy igazán jó megérzést csak egy másik tud kilőni ebben a dzsungelben.