airport blues

nem írtam ehhez a képhez semmit amikor feltettem januárban. sokat gondolkodtam ezután, azóta ezen azon.... a kép címe airport blues lett, kissé utólag az airport-ról önhatalmúlag élve a tulajdonosi jogaimmal, megváltoztattam; kicsit viccesen is kicsit komolyan is, már amennyire a blues műfaji korlátai engedik ezt... de mindenképp iróniával magam fele. egy kis zenei etűd is készülhetne rá majd azt gondolom zajos hangos elemekkel. nem mintha ez most még bármit is elmondott volna, mindegy.

a lényeg a pillanatban van, ahogy a képen a lány (amúgy észt), a repülőtéren a sörösdobozt magasan felfelé emelve iszik, miközben a pillantása a menyezet felé irnyul. a kék szín dominál a fényképen, talán nem véletlen az iróniában megbújó hasonlat angol ferdítésben. a kék sörösdoboz, a kék póló és elárulhatom, a lánynak is kék a szeme, bár ez nem vehető le első pillantásra a műről... próbáltam kicsit kihozni ezt a fotón, de nem sikerült a kívánt hatást elérnem. ez így jobban lejön róla most azt gondolom. mindösszesen tettem egy kis lágy hatást a fotóra, hogy a kép bájosabb legyen, álomszerűbb, valószerűtlenebb, mint amennyire valószerűtlen az ici-pici mozdulat, ahogy a sörivás közben valaki a kisújját eltartja a fém doboztól.

ami nem látszik a képen bár sejteni lehet, hogy épp a becsekkolásra vár a kettes air asia-hoz tartozó ablaknál. a burma felé tartó gép indulásáig még két óra van arra, hogy a sör kávé kombó (vietnámi kávéért ennyit még életemben nem fizettem) lemenjen és a szükséges hivatalos, bürokratikus és diplomatikus kötelezettségeit az ember lerója az, a reptéri irányítók, becsekkoló személyzet, a taxisofőr, a város, az ország (vietnám szocialista köztársasága) a büfés néni, a vécésnéni, a rendőr és minden ittmaradt emlék felé. elbúcsúzzon a mezítláb a füvön ugrálástól, a tollaslabdától, a tollsaütőktől is, a vizilovaktól az állatkertben, a vietnámi kávétól, a föggőágy és napszemüveg árustól, a reggeli rántottáktól, a motorbájkször-től és a masszázslédi-től, a harminchárom foktól, a játékpénzektől, az utcai gyöngyárustól és a fénymásolt utikönyvektől.

már csak egy kis idő az ami ebben a fényképben exponált. az a pillanat, amiben fel lehet hörpinteni egy utolsó korty sört, fel lehet nézni a mennyezetre és egyazon időben el lehet tartani a kisújjat és közben átadni magunkat ennek az élménynek, hogy nem gondolni ezalatt semmire, sem a sorban a hátizsákunkat lökdöső ausztrál turistákra, sem az egyaszatlnál ülőkre, sem a helyüket éppen elfoglaló légikisasszonyokra az air asia menetrend szerinti burmába tartó járatának kettes ablakánál. a tökéletes kiürítése ez a kék sörösdoboznak.