csont

Csont by krist_k

szezonja

saigonban kétféle tolatójelzés van: a lambada és a hullapelyhes-fehérhó. ez utóbbit legtöbbször most pünkösdkor hallottam az utcán lenn tekergő-kregetődző apróságoktól, mikor volt valami ünnepük a buddhistáknak is vagy a konfucionistáknak, vagy nem tudom... de tele volt zászlózva az utca lótuszban ülő kövér szentekkel. a felbontott utcából egész nap szívttyúzták három helyen a büdös lét és vissza, vissza az utcai csatornába mint egy soha véget nem érő szarfolyam. fekete, lassan ömlő csatorna bele a saigon folyóba. csak a munkagépek tolatnak most a Lê Văn Sỹ úton. meg a rengeteg motorkerékpár. a másik büdös folyam. a büdösben a hídon nők rambutant árulnak... hazafelé már nem érezzük annyira, veszünk belőle és elrágcsáljuk a magjával, mint a sárgabarackmag. de ha ide ismerkedsz, előtte formalinba, vagy valami fomaldehides oldatba esetleg acetonos kád pár órára nem lesz gond. várja a híd a munszunesőt ide nagyon. itt is vesztegelnek a munkagépek a csatornaparton. állítólag a vállalkozó lelépett és itthagyta a sárga hernyótalpas lényeket szúnyoglárvákat legelni a posványban. az esővárásra találtunk trükköket; a héten voltunk táncolni is de ma kizárólag sörrel (saigon) vártunk és izzadtunk a fröccsöntött székekhez tapadva. a reggeli pára ma egy egésznapos napsütésben szerteoszlott, korántsem éreztem annyira kellemetlennek a meleget. a naplemente az a kellemetlen ilyen időben, főleg ha a folyadékháztartás borul. na ez velünk nem fordulhat elő. a nyáriszünet előtti utolsó péntek. a pissoire felett kilátni a szomszéd állami álltalános iskola udvarára ahol hangosbemondóba beszélnek minden órán a gyerekekkel. most népünnepély indokolja, zászlónak tisztelegj. lobogók, lufik, ilyenek... énekelnek mellé. a mi udvaronkun bezzeg most a pártaggáavatás második napja és az udvaron magasan a dekor. most nézem mennyi ilyen zöld süngyümölcs van ezeken a fákon. szép sárga a belselyük, majd megesszük együtt a többiekkel hacsak haza nem viszi valaki ezeket. de télleg rengeteg van, minden fának a törzséből, mint egy parazita nő ki ez a tüskés dinnye és ráadásul itt van a szezonja :)

nagyváros

(ez itt a kép helye)

ma hazafelé pont a fejünk felett felrobbant egy villamoskábel. nagy hanggal, sebbel, lobbal mi meg épp alatta sétáltunk Bulcsúval. éreztem ahogy a szikrák a fejemre hullanak, egy ideig vadul söpörgetni kezdtem a ruhám, a hajam, és rést céloztunk a szembejövő motoráradatban. este volt, szépen világított az égő felső vezeték. a statisztikai valószínűsége annak, hogy a legközelebb télleg a fejünre szakad ezután nagyon kicsi volna, ha nem lépten nyomon a félig leszakadó kábelek alatt kellene járkálni. az utcán pár hely elsötétült, nehéz lenne kibogózni valójában melyik vezetékhez mi tartozik. ilyesmiken gondolkodtam amikor majdnem túlszaldtunk a non-stopon, az egyetlen elárusítóhelyen, ahol lehet barna sört kapni. egyszerre értünk a boltba az áramszünettel, mert pont ez is úgy tűnik rajta volt. erre az esetre mindig van egy elemlámpa a felkészült eladóknál és előkotortuk a hűtőből; és ennyi.

nehéz nap...megállt az idő. a neonfényben úszó kékfalú alulbútorozott helyiségben félmeztelen rendőr nézeget valami fényképes színes kartonféléket, mellete a telefon. a falon csak valami papírfecnik és vöröszászló, minden kopott - koszos; a másika földön alszik. üveg nincsen sem függöny, belátni az utcáról, melletük páran pinpongoznak a motorkerépár tárolóban. nem tanultunk soha vietnámról, igaz? nem emlékszem. mekongvidék, teraszos, vagy öntözéses meg délkeletázsiai kultúrák. nyugatabbra a khmer birodalom erre valahol felette kína. még több motorkerékpár az utcán, ötmillió (a saigoni népesség fele). a sörre az van irva: saigon - itt konzervatív. a modern városi ember heinekent iszik gondolom azért mert azon van vörös csillag. vidám ünnepség az udvaron olyan kiszgyűlés. a cégnél páran beléphetnek a pártba jövőre; svédasztal, a lányoknak cukros szötyi, fiúknak sör (heineken) kitűzőt mindenki kap, mi is kértünk egyet. megnéztünk pár utcát, házat a belső kerületekben. gondoltuk esni fog és felkészültünk rá, hogy olyan helyre megyünk, ahol bármikor be lehet ugrani egy bármire, csak ne ázunk meg. a harmadik, ötödik és a tizedik kerületek bármelyike alkalmas lehet erre... sokat lehet menni, menni még ha nem is erre találták ki ezt a várost. a járdán lépten nyomon kerülgetjük a kipakolt asztalokat, sütőket parkoló motorokat és rögtönzött motorszerelőket, folyton leterelődve az úttestre le s fel a rézsűsen kiépített magas járdaszegélyen. ahol nem áll senki, ott van egy fa. szép magastörzsű egyenes trópusi fák, hatalmas nagyok. a házak körülnövik őket de a lombokig ritkán érnek el. az étterem, ahol leültünk az is a járdán van félig és grill. felettünk vezeték, erősen be van borulva, esnie kellene és úgy tippeltük ma már fog...egész héten tippelünk. de jó leülni mert rohadtul ezt érzem eltévedtünk. ha saigonban vagy csak a jó megérzésedre hagyatkozz; egy igazán jó megérzést csak egy másik tud kilőni ebben a dzsungelben.

esti önarckép kanállal

szárnyas II.

az interkontinentális járatok hatalmas nagyok. a székek három hosszú sorban vannak és a középsőben hat az ablakoknál két-két fotelszerű nagy ülésekkel meg tévé. az interaktív módban filmek, rádiócsatornák közt tudsz választani és rengeteg adat a repülőgép és a repülés paramétereiről, az induló városról és a célországról.

ez a gép egy kicsit más volt. nem az volt az érzésem, hogy nagy inkább, hogy kényelmes. bár az ülések közt szűk volt a hely, de volt benne mosógép. olyan elöltöltős fajta és ott volt a tábla alatt, ami három nyelven hirdette, hogy az életmentő mellény az ülés alatti dobozban található. hát ez kurvajó. vicces, hogy kimosom a cuccaim az út alatt. de miért ne? kétszer hatórás repülőút közben ez itt majd szépen elpörög előttem. a plexiajtó közepén egy forgtaható kapcsoló, rajta számok, sammi papír, semmi csak egy gomb még. gondolom ez is olyan a mint a mosdóban a fogkefe, hogy benne van a fogkrém. bekapcsolom és nézem, ahogy lassan feltöltődik vizzel a plexiajtó mögötti tér. hirtelen az jutott az eszembe, hogy most beledobtam mindent, de nem tudom hány fokon mos ez a cucc. a gombon szám: 17. meg betűk, A,B,N... mintha lenne egy ezzel párhúzamos skála is... elindul. van benne egy piros meg egy fehér, na fasza. azért jó lenne ha nem hetven fokban mosná ezeket össze. tekerek a gombon. furcsamód, ahogy ellenkező irányba tekerem mint ahogy a mosás ment, mintha a forgódob iránya is megváltozna. hülyeség! nem nem, az nehéz lenne tekernem. most vissza, de erre meg elindulnak a másik skálán a betűk és számok és a programkapcsoló nagy kattanással vált felettük. enn: itt megáll. a furcsa tárcsa felett fekete kijelző, eddig nem is vettem észre, hogy ott van. most zöld ledfelirat fut rajta: "ön leállította a programot. a repülőgép kényszerleszállást hajt végre. kérjen várjon a kezelőre, amig a hibát kijavítjuk!" aztakurva. nem mentünk még sokat pedig. ez volt az első ami átvillant az agyamon.

a repülőgép érezhetően süllyed. feltolom a napellenzőt, a kinti nyári fény betoldul az utasfülkébe és teljes homályba borítja a mosógép kijelzőjét a kontraszt. a pilóta bejelentkezik és ő is elmondja a hírt és elnézést kér minden kedves utastól kihangsúlyozva, hogy a váratlan manővert egy mosógép meghibásodása okozta de amúgy is van egy két adminisztrációs munka amit meg kell csinálnia mindenképp, úgyhogy leszállás következik.

mintha autópályán szállnánk le, vagy mezőre. balra jobbra billeg, instabil. sehol egy stewardess? nincsen pánik, valahol pedig landlunk ami leginkább egy vasúti pályaudvarra hasonlít még a hetvenes években. úgy döntöttem előbb a gépben várok. a körülöttem lévő emberek sorra állnak fel és tolulnak a kijáratok felé pániknak egy csekély jelét sem mutatva.... inkább közöny. csak úgy leugrálnak az ajtóból a "peronra". elég alacsonynak tűnik, egy idősebb néninek aki hangosan valami lépcsőfélét követelt küszöbön űlve, segítek. asszem én is leugrom ez itt hoszabb lesz.

a rövid peron egy lepukkant kívülről bádoglemezzel borított épüleben végződik. a valamikori sárga vakolt téglafalakat belül szinte teljesen beborítják a régi hirdetésmaradványok foszlányai. a legujabb is már vagy harmincévesnek néz ki és foltokban elfeketedett a vasúti levegő rozsdás kormos levegőjétől. csak menetrenden kutatú ujjak fényesítettek ki sávokat a kiragasztott hirdetményekből. tök jó lenne enni valamit, találni egy büfét. körbenézek és egy rámpát látok aminek a végén egy sárgásbarna műanyag lambériával körbeburkolt bódé vágja el a fel és lejutást kábé a hármonegyedén. az ízléstelen felületen egy hatvanszor hatvanas nyílás ami valszeg a büfé lehet. a könyöklő fóliázott rétegeltlemez tákolmány, rajta pár barna és zöld üveg, az aljukban még párolog némi sör. a földön is van belőlük pár. hát ezt nem hiszem el: kőbányai. fennhagytam a tárcám. sietős léptekkel visszafordulok a leszállópálya felé. a gépről falusi emberek egy csoportja kapaszkodik éppen le egyesével, egymást segítve. megpróbálok ügyes muzdulattal felrugaszkodni és benn vagyok az utastérben. "itt újra a pilóta beszél...". hallom, hogy bemondja a nevem és megkér hogy a pilótafülkéhez "fáradjak". azt hiszem észrevették, hogy az én mosógépemmel volt a baj.... az előtérből hangfoszlányok szűrődnek ki. de magyarul? a pilóta neve furcsán "magyaros" hangzású volt, de légiutas kisérőt nem gondoltam volna. ugye mintha nem is láttam volna egész úton stewardess-t....

a pilóta ötvenes férfi, furcsa fehér ruhába mintha hajóstiszt volna a lezárt vészkijárati ajtónak vetve kissé meggörnyedve a géptest befelé hajló fala alatt szinte megvető arcal mondta, ő tudja, hogy nem a mosógép volt a baj; hoppá. hanem mi? a stewardess mellette előbbre lépett. az egyenruha alatt fehér harisnyát hord, valószínűleg ez is szolgálati szabályzat. sokkal inkább a fehér felsőruha a furcsa rajta, mintha ő is ugyanannak a hajónak a személyzete volna. mintha mondani akarna valami, de az elsőtiszt félbeszakítja az újjával és felém fordul, hogy én ne magyarázkodjak (meg sem mukkantam). a szemem most balra jobbra játszmázik a két fura alakon akik közt lassan egy satuban érzem magam. most mintha magasabbak is lennének legalább egy fejjel mindketten. tudja, hogy a papírmunkák csak indok volt, valójában a mosógép miatt a szálltunk le de jobb lesz ha elmondom mit csináltam vele, mert ennek valami más oka van nem a mosás. még mindig nem tudom mire célzott.... pénzt akar látszott rajta. hatezer - közölte. mi van?? miért kell fizetnem nekem az ő szaros elbaszott mosógépükért? az emberek a másik bejáraton lassan szivárogtak vissza az utastérbe de senki nem figyelt fel erre a közjátékra annak ellenére, hogy a pilóta erősebben megnyomta hogy "hatezer". én úgy éreztem, kiabál velem. próbáltam kissé kihátrálni a fehérruhás csaj és az orvosi ruhába öltözött repülőstiszt elöl de az hangosan folytatta, hogy ha nem akarok fizetni, akkor elveszi a ruhámiat... atyaég, amit most mostam volna. vagy mit, a melyiket? amelyik a csomagtérben van? felnézek, a férfi ruháján nincsenek rangjelzések. a csaj az az ápolónőnek öltözött picsa, most meg felemeli a kezét és kiabál "akkor összezsugorítom!" magasan a levegőbe lendített öklében valami fecskendőnek látszó tárgy van...Neeem!!

connections

Künstlerhaus Dortmund

more photos on FLICKR

bükkben

még több képek itt...

The Life of the Nymphs / Memento Mori III.

Ez lesz ma a program:

Gödör performance fesztivál hétkor, majd átvágtázni a soroksári útra, ahol egy kis zajos indusztriális este kerekedik május 1 alkalmával. a gödörben négy lány fogja előadni Hód Adrienn koncepcióját. itt egy link ehhez

...a Soroksári úton:

21.00 - Kapunyitás
21.15 - Film: 9
23.00 - Krist_K
23.30 - LivinTotem
0.15 - Entrópia Architektúra
1.30 - zenei levezetés reggelig
VJ: Bios

Kisterem:
21.00 - 23.00 - paraMENTAL electORGANs
23.00 - DamiLaja
23.30 - Fahnentreager
0.30 - Davina
1.30 - Rivetril2.30 – Bolha
3.30 - Davina vs. DamiLaja

Soroksári út 160 (GYÁR)