emirates palace

reggel 3 óra 15 perc. kiléptem az ajjtón, a hideg levegő vákumként szívott vissza az épület belsejébe, ahonann kiszakadni próbálok a nehéz fém és üveg ajtó kitaszításával; vastagon a szigetelés rajta, csendes; az ajtócsukó nehezen enged el. rengeteg színesruhás inas ténfereg az árkádok alatt a színes fényekkel megvilágított kert szegélykövein egyensúlyozva, vagy egymásba kapaszkodva az estélyiruhás nők, felöltöztükben levedlett emberek keverednek a személyzet sereggel; autóra, taxira fordulnak az út felé de mindenben segítenek nekik. nem várok, sokan vannak; elindulok gyalog. a fejemből lassan kígyózó tekergőző állatként vonaglik ki a zaj amit benn hagytam még sokmindennel meg a többiekkel. ezen az oldalon nincsen járda, nem szoktak gyalog feljönni ide a kerten keresztül, csak lejjebb a bejáratnál találtam lekövezett sétányt. coil szól pihenésképp előttem téli napforduló, a legsötétebb éjszaka; taxit fogtam haza a kornison.
az emirátus palota középső kupolája hatalmas festett égbolt, ami alatt az üvegbe fagyott organikus baluszterszerű erkélyek takarják el a folyosókat a szobákhoz, apartmanokhoz. az arany mint valami betegség lepi el a gránit és márványburkolatú falakat, tereket, a padlót az előtérben; üvegvitrinekben kínai tradícionális szobrocskák, kézműves remek, a szőnyeg mögötte életveszélyes magassarkú cipőben. gigantikus belsőtér az oldalterekben az emirates légitársoság emberméretű repülőgépmodellje lebeg. elcsigázott emberek a fotelban páran a mosdóból ki, a személyzet segít hogy merre van a party; a csupamárvány felületekből a mosdók csoportja külön termet képez az öt hat méteres belmagasságával. a szelepek vörös gránit, aranyszerű fémmel befuttatva mint a csaptelep. sehol egy őrszem, csak szállodaszolga; benn mozognak a barna és sárgabőrű izomemberek, öltönyösek. szar a zene, unalmas, üres; senkit nem érdekel itt. a lányokat meg végképp nem, ha van fizetőképes kereslet.... amúgy nem nagy ez a hely; a szálloda hatalmas. két fehér rolls-royce jött szembe sofőrrel; itt minden autónak arab a rendszáma. a seikh az egyes; százig biztosan rokonok. hiányzik itt, meg a város is igen.

vigyázz gyalogos!

nyerjen egy ingyen laptopot!

én tudom mert láttam a párját a hirdetésnek angolul :) az almazüld karikában piros fekete betűkkel; figyelem! a bal oldali táblán a nőknek szól ugyanaz a hirdetés, míg a jobb oldalon a férfiaknak; furcsa. asszem ez valami felnőttképzésnek volt a reklámja....

reggelek

reggel

reggel II.

hely ahol ...

kuka

villa (középső a mienk)

POTS
-ezt a táblát mindenki lefotózta már. én sem akartam kihagyni-

30. utca

szektorunk

szitiszkép a legnagyob állítólag...

a felhőkarcolópiac in Dubai; itt lehet kiválasztani melyiket szeretnéd.

u.i.: a korábbi bejegyzésekhe is tettem fel színes képeket. ezeket már én fotóztam filmre.

le petit építészet

ez a villa a mienk hátsó udvara mögött van. szerintem nagyon szép... itt is működik valami autentikus vonal

áejszken

a jegyen az van hogy gheshem nem kish. kish vagy kis- ki tudja hányféleképpen irják le ezeket a városneveket az arabok a mi betűinkkel- az van tehát hogy azt tudtuk kis (kish) az iránban van egy sziget, amit turistaparadicsom (ej de merész) hírében áll, de mi nem oda megyünk; minden jek arra vall. de hova? a taxis merészen felhozott minket a dubai airport terminálhoz, három másik helyi taxist kellett megkérdeznie amolyan ablaklehúz átkiabáll -vagy dudál- módszerrel, hogy merre van a terminál 1; kisebb baleset eközben a majdnem letoltuk a betonfalat, vagy a ráhúztuk az autót a másik taxira, ami ettől majdnem letolta a betonfalat kettő... de meglett. az első akadály leküzdve. megis tudtuk kábé negyedórán belül hogy a kettes terminálhoz kellene mennünk (helyi fapados: itt most fokker 50 tipusú német gép, jó régi ezt már tudtuk, kis izgalom, a legutobb 2004 ben zuhant le ez a járat, hatan -CNN forrás- túlélték) de ez már ujabb 15 perc alatt leküzdhető egy másik taxival. a taxi a város tömegközlekedése; erről még majd külön és egy pár fotót is ide. enyhén megszokott reptéri terminál hangulat és a járat nem kis ugye és nem is kish, hanem gheshem a kijelzőn, a város légitársosága szerint qeshem, a google szerint akár queshm vagy qeshm; mindegy, senki sem tudja hol van pontosan, az 50 fő az mind transzfer, senki sem akar ottmaradni. a visszagép egy óra múlva indul. pontosabban ugyanaz a gép indul vissza ugyanazokkal az utasokkal; pakisztán, kínai, filippin munkavállalók, akiknek augusztus elsején hozott szabályozás szerint a rezidens vízumhoz el kell hagyniuk az országot és hát ezek a legolcsóbb repjegyek most (libanon olcsóbb lett volna pedig, most akciós); gyors köresemes, hogy hova megyünk, semmi válasz, majd meglátjuk. filippin család szerint -velünk van a filippin titkárnőnk is neki is kell a vízum és mindenhol vannak ismerősei. valaki azt mondta 80millió? nem tudom- megyünk irán, mint eddig; oké. már beletörődtem. végül is csak ez a két fokker 50 es (éves?) gép volt a kifutón egy kish és egy qeshembe tartó (ja és ugyanúgy ejtik a két várost, majdnem) kétpropelleres ötvenfős, ja ez az 50. belül a drapédia enyhén koszos, tehénszag a leazsakadó elemek rágógumival és széles ragasztószalaggal rögzítve, plexi kész, alig látni ki; pedig nagy élmény kinézni mer max 4000 méter magasan mindent látni lent amint kiérünk dubai szmogfelhőjéből; kezdődik a tenger majd a csodálatos iráni sivatag, lenyűgözően szép a táj. akárcsak a légiutaskisérőnk (hazafelé meglett az e-mail címe is). huszonöt harminc perces repülőút a semmi felé; ezalatt csokit és dobozos üdítőt osztanak az egyenruhás lányok - ketten; iráni banános süti (best befor 4 month... stb, stb) igazán békés kis út. leszállás simán; a reptér - hahaha- a katonai helikoptereken és a pálya mellett veszteglő utaszállító gépen kvűl semmi csak egy vidéki művház vagy baleseti sebészet váróterme felette nem a jól megszokott vidám sejkjeink mosolyognak nagy posztereken amerikai napszemüvegekben, hanem irán szellemi vezetői, szakállas aggastyánok, élő szentek intő szemekkel;meg a katonák jönnek terepszínben. ujabb kicsi izgalom, de felesleges, a váróterembe lépés előtt még az udvaron megkapjuk a boarding passt biztos ami biztos, itt most ma nem de köszi, majd meglátom. múgy mindenki kedves. iráni tárgyak duty free shop, kis kézművescuccok meg pár giccses valami; muszáj venni valamit -25 dirhams. visszafele megkaptuk a csokiadagotés egy mentolos cukorkát; a stewardessekkel almát cseréltünk majd e-mail címet, welcome next in teheran vagy shiraz, mind szép helyek ezek; már nem izgulunk de ha hazaérünk egy viszkit minimum benyelünk kettőt he; a reptéren már sima a vízumcsere majd áejszken.

View Larger Map

...a kurva alma váááá !

hattatour

raq fil

...tehát a WADI-k

1. kimásoltam a címbe linket a wikipedia-ról a könnyebb értelmezhetőség kedvéért. miután azon kevés látnivalók közé tartozik ezen a tájékon, ahová érdemes időről időre visszatérni, gondoltam kicsit bővebben írok ezekről. szóval tulajdonképpen kiszáradt folyómedrek, amik esőzések idelyén fel-feltöltődnek vízzel. ilyenkor jaj a kíváncsi turistáknak; sokan otthagyják a fogukat. érdemes a hangyákra figyelni ha felhősödik. a sokszor 15-20 méter mély meredek sziklafalakkal körülvett mederből kikerülni szinte lehetetlen rövid idő alatt; a hirtelen jött eső miatt a wadi két partján magasodó sziklás hegyekből özönvízszerűen ömlik le az áldomás, a köves száraz talaj nem tudja elszívni a vizet. a kőzetrétegeken átszűrődő talajvíz a mélyen húzódó folyómedrekben a szárazabb időszakokban is kellemes, hűs felüdülést kínál; ilyenkor is gyönyörő, de visszajövünk télen, ha majd jönnek a vizek - remélem nem kell decemberig várni.

2. nem thiszem, hogy most elég eredetiséggel tudnám megfogalmazni milyenek ezek a kőhegyek ilyenkor nyárutón; a kirándulsához már épp elviselhető a 38 fok. még esőnek nyoma sincsen, bár láttunk naplementekor felhőket; ezek még erőtlenek, jollehet 300km-rel északabbra vagyunk abu dhabi-nál. a tiszta páramentes levegőben a sziklák barna, nagyon barna - egészen lenyűgöző, hogy ugyanannak a barna színnek az árnyalatai mindenhol - leheletfinom csipkézett kontúrjait tűélesen rajzolja ki az egyenletesen kék égbolt bele, nekik a horizontra feszült objektívlencséknek. minden, a poros és gyér cserjék zöldje, a vádik messziről sűrűsödő pálmaültetvényi, a kövek, a kövekből összehordott konglomerátum szigetek a völgyekben ugyanabban az izzó telítettlen színharmoníában pusztulnak, dilatálnak bele a tűző napsugárba. szinte látni az aprózódó kőzetek mint a kőrózsák nyílnak szét napról napra, éjszakáról éjszakára; az éjszaka a lehűlt levegő izzadása a tájra, cseppfoltokat hagy maga után az értetlenül bámészkodó emberek rácsodálkozására, hogy eső

3. az arab világnak a világ összes bevándorló pakisztán vendégmunkása sem volna elég hogy kikaparja abból a temérdek szeméthegyből amik a források, vízmosások, hegyi falvak, utak mentén pusztítják a vizuális élményeket; a negyvenfokban szétbűzölgő szemetesek, erjedő kukák, döglött állattok tetemei, félig elfogyasztott kecske, csirke maradékai a tengerparton, sivatagban, partravetett halak, kagylók dögbűzei; nejlonzacskók haltetemei, napernyőcsontvázak, kötélkígyófoszlányok, töröttdömper

hegyek & wad wadik

örökzöldövezet

fotóztam egypár diát; amíg azok el nem készűlnek, a meglévő képeket áttetem feketefehérbe, remélem mihamarabb fel tudom váltani a diákkal!

nyavajamall

újra rajtam a nyavaja. nem tudom a légkondi vagy a síelés miatt de a zöldségesszendvicsnek is csak a fele ment le a marina mall kavávézójában -pedig igazán jó fetás paradicsomos vega szendvicsük van friss salátával. előtte mangólé. persze
az arabok három után nem voltak hajlandóak átvinni hajóval a lulura, pedig ez csak 200m körülbelül és van a szigeten egy egészen vörös sivatag is; meg kitűnő fürdőzőhely állítólag. a szigetet körbe világító táblák szegélyezik hirdetve a nagy sejk kegyes hatalmát meg mittudoménmit, hogy az ő (meg nyilván allah a magasságos) jóvoltából élvezhetjük eme sziget minden gyümölcsét; ami a homok. innen nézve legalábbis... lehet hogy terem rajta datolya, majd csekkolom. egyébként is majdnem elfelejtettük, hogy ramadan van és egy angol férfi szólt nekünk amikor látványosan ittuk az ásványvizet még naplemente előtt, hogy ez 1000 DHS vagy AED.. vagy mi lesz ha a rendőr veszi észre előbb, mert a pakisztáni bícs is közterület, ahol tilos fogyasztani. egyébként ez vicces, a marina mall üveg portálja is el van takarva egy hatalmas (mert a marina mall is hatalmas ám) matricával, rajta egy arab műemlék fotója -bár az itt ebben a formában sosevolt- valami moszk szaud arábiából vagy mégodébbről. így most a homlokzat szép díszes perzsaszőnyegre hajaz, ja persze mindez azért, hogy az arabok ne lássák mindazt a bűnt és tisztátlanságot ami a szent böjt alatt benn valósággal tobzódik. ők ebbe csak naplemente után kapcsolódhatnak be, de akkor aztán erezdelahajam van!
külön iftársátor -ez olyan ingyenkonyha, ahol elköltik az adományokat arra akinek segtségre van szüksége- van a bevásárlóközpont belsejében, ahol dorbézolhatnak a szegények is reggelig. olyan ez mint a karácsony csak egy hónapig tart...