puzzle

megint előkerült egy kambodzsai fotó.

breaking the ice

LPD on tour

photo by pixelrandy

13 Apr 2010 Budapest, HU

a helyszín még nem ismeretes....

fotók a kedvcsinálónak itt

meg a teáskanna

hat óra phnom penh félóra átszállás, szarakodás; újabb három óra a határig. a security check nem túl komoly, bár ma valamiért bekapcsolták a poggyász-szkent. ilyet sem láttam itt; gondosan ki is kerültem. nem volt kedvem egy szem kézitatyómmal beállni az elcseseztt hosszú sorba ahol már az előttünk beérkezett három másik busz teljes turista serege kísérte elfáradt tekintettel a délkeletázsiai hercehurcáktól lepusztult hátizsákok lassú menetét az átvilágító gép előtt. sohai-lyen-lassan nem sikerült még átérni vietnámba. még három óra busz-út minimum ezen a szar úton....kambóba átjönni mindezek ellenére megéri. bár valahányszor ott vagyok azt érzem szeretnék bár itt lenni és vica verza. persze, teljesen más a két hely.

siem reap-ben megállt az idő. nem tudom miért pont ezt az érzést váltja ki belőlem ez a hely. lehet csak a közlekedés, a rengeteg végtelennek tűnő buszozás rossz utakon (az a lassúság, az ami felkavar), lehet hogy az ahogy a busz melett felsorakozó asszonyok fejükön fonott kosárral bambusznádcsőbe töltött főttrizst árulnak... de lehet, hogy mert a templomkertek mellet a köveiket kopogtató szobrásztanoncok mintha tíz évszázada ugyanazokat a motívumokat, jeleket, alakzatokat pattintanák ki... de az is lehet csak, hogy az út szélen parázson halat sütögető nénik miatt vagy talán a függőágyból kókuszdiót és benzint áruló fekete talpú élénk szemű gyerekek miatt. talán a faházak, talán a vörös porral borított erdei utak a városban mindenfelé, talán az udvarokban a gyümölcsfák, a mangó, a papaja, a banán, a kókusz; talán az éjszaka lehulló kókuszdió zörrenése a faleveleken, talán a gekkók neszezése a házfalon. talán az, hogy a kockás abrosz sem változik soha az asztalon, meg a teáskanna, meg a zöld indamintákkal festett porcelán kis teáscsésze sem (pár üvegpohár ami eltörik néha, igy tiltakozva az időtlenségük ellen), meg polcon hagyott kés (couteaou), kanál (cuillère), fedő (couvrir), tésztaszűrő, csomó fűszer meg bogártetem. mintha a víz is megállt volna a monszun előtt. trópusi novényekkel benőtt sekély vizű folyó most gondolja végig az elmúlt év lehordot minden szennyét.

hárman állunk a konyhateraszon. enci, etienne és én. itt én fotózok most enikő gépével épp, etienne meg elővesz egy még bontatlan gyoskötöző csomagot

odafagyva

e esti busz persze nincsen. hat órakor a határt lezárják a (talán) vietnámiak vagy valami közös megegyezéssel a két ország közti forgalom az éjszaka folyamán amikor is mindenki - naná hogy a határőrök és a vámosok is -, alszik. csak én vagyok olyan hülye, hogy azt gondolom, majd a buszon.... a legutolsó délután háromkor indul holnap (pénteken) és hatra érek vele a határhoz. onnan kábé este kilencre pnom penhbe ahol is megáll az élet. olyankor már nem megy senki sehová. gondolkodom van-e valami hely a környéken ahol át lehet simán vészelni 8 órát a reggeli buszig. netkávézó biztos nem de egy bár ahol van net, talán. de ezt sem nagyon hiszem. hátizsákos hotel: zsúfolásig minden; próba szerencse, holnap este kiderül. fognak elegen pattogni a busz körül amikor beérkezik. reggel fél hétkor megy a másik siem reap-be. alvással nem lenne gond, naná a buszon. szerintem pörögni is fog a fejem egész éjjel (head ööd!) onnantól hogy átléptük a határt. amúgy ma sikeresen vévigcsináltam az észt minisztérium honlapján a ki tud többet észtországról kvízt. juniusban eredmény, juliusban meglátjuk (hajrá).

tallin ma rányomta a bélyegét a napomra. tizenhárom helyi építészirodát sikerült búkmarkolnom a szafariban és ezek csak azok, amiket elsőre kidobott a linkedin....

holnap akkor indulás, hétvége, pecázás a rizsföldeken ilyesmik. amikor legutóbb ott voltam elkerekeztünk a romokerthez. ott száraz minden most és egyre melegebb. az egész évben meglehetősen egyenletes nappali hőmérsékletből ilyenkor kiveszi magát a monszun. estére sincs semmi ami lehűtené a levegőt, még így is minden kellemesebb a rengeteg zöld miatt mint abu dhabiban. körbemegyünk a házon...

otthon esik. már húsz centiméteres a hó és március. nem tudom mikor volt ilyen utoljára. azt hiszem amióta itt vagyok a legkeményebb teleket hagyom ki. most éppen írt és hogy jó utat. ide, ahol ilyen egyenesek a fák meg ilyen magasra nőnek az égig és a velük festett tájkép a világörökség része. alul a romokkal meg valahol a rizsföldekkel, a távolban meg a horizont fölött csak pár turista vette észre amikor arra fordulva fényképezni kezdtem amozdulatlan fehér lebegő testet egy léghajó az égen odafagyva...