otthon

csendélet papírszalvétával
bájdövéj, ezt az épületet mindennep látom és azon gondolkoztam, milyen jelző illik erre a teljesen idegenszerű, aránytalan építményre. látszólag minden tervezés nélkül lettek felszórva rá az alumínium és az üvegpanelek, semmit nem árul el a funkciójáról sem. it ez lehet lakóépület, irodaház, raktáráruház, vagy akár korház... stb. a teljes aránytalanságát megfejeli még egy a tetejére felbiggyesztett acélépítmény, koronaféle egy rakás szerencsétlenségen. elképzelem milyen lehet a tetőteraszon állni és kétségbeesetten várni a segítséget, hogy majdcsak valaki levisz, vagy legalább elmondja hogyan kerültem oda. nekem ez az épület kívűl van mindenféle esztétikai rendszeren, leszarozni sem tudom; mintha nem ebenri kéz formálta volna, hanem csak a körülmények vezettek ide. ebből a szemszögből mondhatni organikus. az ipari komerrszializmus organikus mellszobra, igazi közösségi mű. egy szó eszembe jutott mégis róla, ami talán a leginkább jellemző erre az időtlen tehetetlenségre ami a házon uralkodik: böszme.

(igazából az történt, hogy észrevettem: lemosták tegnap az ablakokat!!!!)