a jegyen az van hogy gheshem nem kish. kish vagy kis- ki tudja hányféleképpen irják le ezeket a városneveket az arabok a mi betűinkkel- az van tehát hogy azt tudtuk kis (kish) az iránban van egy sziget, amit turistaparadicsom (ej de merész) hírében áll, de mi nem oda megyünk; minden jek arra vall. de hova? a taxis merészen felhozott minket a dubai airport terminálhoz, három másik helyi taxist kellett megkérdeznie amolyan ablaklehúz átkiabáll -vagy dudál- módszerrel, hogy merre van a terminál 1; kisebb baleset eközben a majdnem letoltuk a betonfalat, vagy a ráhúztuk az autót a másik taxira, ami ettől majdnem letolta a betonfalat kettő... de meglett. az első akadály leküzdve. megis tudtuk kábé negyedórán belül hogy a kettes terminálhoz kellene mennünk (helyi fapados: itt most fokker 50 tipusú német gép, jó régi ezt már tudtuk, kis izgalom, a legutobb 2004 ben zuhant le ez a járat, hatan -CNN forrás- túlélték) de ez már ujabb 15 perc alatt leküzdhető egy másik taxival. a taxi a város tömegközlekedése; erről még majd külön és egy pár fotót is ide. enyhén megszokott reptéri terminál hangulat és a járat nem kis ugye és nem is kish, hanem gheshem a kijelzőn, a város légitársosága szerint qeshem, a google szerint akár queshm vagy qeshm; mindegy, senki sem tudja hol van pontosan, az 50 fő az mind transzfer, senki sem akar ottmaradni. a visszagép egy óra múlva indul. pontosabban ugyanaz a gép indul vissza ugyanazokkal az utasokkal; pakisztán, kínai, filippin munkavállalók, akiknek augusztus elsején hozott szabályozás szerint a rezidens vízumhoz el kell hagyniuk az országot és hát ezek a legolcsóbb repjegyek most (libanon olcsóbb lett volna pedig, most akciós); gyors köresemes, hogy hova megyünk, semmi válasz, majd meglátjuk. filippin család szerint -velünk van a filippin titkárnőnk is neki is kell a vízum és mindenhol vannak ismerősei. valaki azt mondta 80millió? nem tudom- megyünk irán, mint eddig; oké. már beletörődtem. végül is csak ez a két fokker 50 es (éves?) gép volt a kifutón egy kish és egy qeshembe tartó (ja és ugyanúgy ejtik a két várost, majdnem) kétpropelleres ötvenfős, ja ez az 50. belül a drapédia enyhén koszos, tehénszag a leazsakadó elemek rágógumival és széles ragasztószalaggal rögzítve, plexi kész, alig látni ki; pedig nagy élmény kinézni mer max 4000 méter magasan mindent látni lent amint kiérünk dubai szmogfelhőjéből; kezdődik a tenger majd a csodálatos iráni sivatag, lenyűgözően szép a táj. akárcsak a légiutaskisérőnk (hazafelé meglett az e-mail címe is). huszonöt harminc perces repülőút a semmi felé; ezalatt csokit és dobozos üdítőt osztanak az egyenruhás lányok - ketten; iráni banános süti (best befor 4 month... stb, stb) igazán békés kis út. leszállás simán; a reptér - hahaha- a katonai helikoptereken és a pálya mellett veszteglő utaszállító gépen kvűl semmi csak egy vidéki művház vagy baleseti sebészet váróterme felette nem a jól megszokott vidám sejkjeink mosolyognak nagy posztereken amerikai napszemüvegekben, hanem irán szellemi vezetői, szakállas aggastyánok, élő szentek intő szemekkel;meg a katonák jönnek terepszínben. ujabb kicsi izgalom, de felesleges, a váróterembe lépés előtt még az udvaron megkapjuk a boarding passt biztos ami biztos, itt most ma nem de köszi, majd meglátom. múgy mindenki kedves. iráni tárgyak duty free shop, kis kézművescuccok meg pár giccses valami; muszáj venni valamit -25 dirhams. visszafele megkaptuk a csokiadagotés egy mentolos cukorkát; a stewardessekkel almát cseréltünk majd e-mail címet, welcome next in teheran vagy shiraz, mind szép helyek ezek; már nem izgulunk de ha hazaérünk egy viszkit minimum benyelünk kettőt he; a reptéren már sima a vízumcsere majd áejszken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése